VÉT, (2)
VÉT, (2), (vě-et) fn. tt. vét-ět, harm. szr. ~e. Amit vesznek, a vevésnek tárgya, vagy eredménye. A vě igegyöknek származéka, mint a tě, lé, hi, vi, é, i gyökökből eredt: tét, lét, hit, vit, ět, it, melyeket részint nagyobb hangzatosság, részint más értelemadás végett el v. al képzővel toldott meg a nyelvszokás: vétel, létel, tétel, hitel, vitel, étel, ital. A vét eredeti alakja különösen az öszvetett húsvét szóban divatozik. E szerint lehetnek: bucsuvét, haszonvét stb.
