ZÁP, (1)
ZÁP, (1) fn. tt. záp-ot, harm. szr. ~ja. 1) A keréknek küllője, vagyis fentője, sugara, melynek egyik vége a kerékagyba, másik a keréktalpba megyen. 2) A szekéroldalnak, vagy létrának szélesebb lapos foga, milyen rendesen a két végen és közepett szokott lenni. 3) Az emberek és több állatnemek szájában az őrlő fogak, mint a többinél erősebbek. 4) A hajósoknál vas v. fapeczek, csap, melylyel a járgányt v. egyéb tekerőt a visszaforgástól föl lehet tartóztatni.
E szó a záp melléknévvel semmi fogalmi rokonságban nincs. Különben V. ö. CSAP, és CSÁP. Vámbéry Á. szerént az oszmanli sap (szap) am. valamely testnek töve, markolata, alsó vastag része.
