ZSARNOK
ZSARNOK, (zsar-nok) fn. tt. zsarnok-ot, harm. szr. ~a. Ujabb időben alkotott, s általán elfogadott szó a hellen eredetü tyrannus kifejezésére, ki tulajdonkép jelentett korlátlan hatalmu urat, fejedelmet, milyenek voltak a régi görögöknél azon egyeduralkodók, kik a köztársaságot elnyomván a felsőségi hatalom gyakorlását kizárólag maguknak tulajdonitották. Mai szokott ért. oly személy, aki felsőségi hatalmát illető jobbágyai, alattvalói, alárendeltjei stb. irányában kegyetlen önkénynyel űzi, azok személyéről és vagyonáról kénye kedve szerént rendelkezik, őket húzzavonja stb. Innen mint melléknév jelent kegyetlent, dühönczöt, húzóvonót, kínzót stb. Zsarnok apa, ki gyermekeivel, zsarnok férj, ki nejével, zsarnok úr, ki szolgáival kegyetlenül bánik. Eredetére nézve. V. ö. ZSAROL.
