ZSIB, (2)
ZSIB, (2) fn. tt. zsibot. Kiavult szó, valamint származéka a zsibság is. Hajdan jelentett álarczos bohóczot, szemfényvesztőt. Eléfordul Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál. Szláv nyelven šibal, Jancsovicsnál am. dévaj, kópé, csintalan; s amaz is talán ebből kölcsönöztetett; vagy pedig a hitványat, alávalót, semmirevalót, haszontalant jelentő dib-dáb ikerszó első részének változata.
