Ab instantia absolutio
Ab instantia absolutio (bj.), fölmentés a vád alól bizonyítékok elégtelensége miatt. A régi nyomozó perben helye volt akkor, midőn a terhelő adatok a vádlott bűnösségének teljes bizonyítékát helyre nem állították ugyan, de erejöket teljesen el nem vesztették. Ellentéte az «absolutio plena», amely a vádlottat a bizonyítékok tökéletes megerőtlenítése után bűntelennek nyilvánítja. Az első esetben ujabb terhelő adatok alapján a bűnvádi eljárás ujra folyamatba tehető, az utóbbi esetben csak annyiban, amennyiben perujításnak (ujrafelvételnek) helye nem lehet. A modern bűnper az A. felmentést az alapját képezett törvényes bizonyítási elmélettel együtt helyesen mellőzi s elismeri, hogy amennyiben a vád teljesen bebizonyítva nincs, a vádlottat fel kell menteni, mert ellenkezőleg a bűntett gyanuja nevén marad. Hazai törvénykezési gyakorlatunk is ezt az elvet fogadta el, épp úgy mint a kir. jbiróságok s a közigazgatási hatóságok elött való büntető eljárást szabályozó rendeletek is. Minélfogva hazánkban büntető ügyekben az ítélet v. felmentő v. büntető.
