Ábel
Ábel, 1. Jenő, kiváló filologus és irodalomtörténész. Szül. Pesten 1858 jul. 24. megh. 1889 dec. 13. Szülői Ábel Albin zongoratanító s Knight Claudine angol nő. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti evang. iskolában végezte. Az egyetemre 1875 elején iratkozott be, hol főleg klassz. filologiai s indogermán összehasonlító nyelvészeti előadásokat hallgatott. 1878-ban «De infinitivi Graeci forma» c. értekezése alapján bölcsészettudorrá avatták. Még ugyanez évben reá bizták az Abd ul Hamid szultán által a budapesti tudományegyetemnek visszaajándékozott Korvin-kódexeknek kritikai átvizsgálását is, melyről az Akadémiának lelkiismeretesen beszámolt (Korvin-kódexek c. értekezésében, Budapest, 1879). 1878 őszétől 1879 őszéig Olasz-, Francia-, Angol-, Németország, Belgium és Németalföld nevezetesebb könyvtáraiban, különösen a görög epikai irókra és a magyarországi humanizmus történetére vonatkozó kéziratokat vizsgálgatta át. E kutatásainak eredményeit számos önálló munkában és értekezésben bel- és külföldi folyóiratok hasábjain tette közzé. 1879-ben a budapesti V. ker. kir. kat. főgimnáziumhoz rendes tanárrá nevezték ki, 1880-ban a tudományegyetemen a későbbkori görög eposz magántanárává habilitálták. 1883. egyetemi ny. rk., 1887-ben az egyetemen a klassz. filologia ny. r. tanárává lett. Még 1882-ben a m. tudom. Akadémia levelező tagjai sorába választotta. 1888-ban részt vett a budapesti tudományegyetemnek a bolognai univerzitás 800. évfordulójának alkalmára Olaszországba menesztett küldöttségében, 1889 első felében Rómában a «Monumenta Vaticana Hungariae» érdekében kutatott. Rómából hazatérve Felső-Magyarország városi levéltáraiban dolgozott, midőn hirtelen erősen meghült és kutatásait félbeszakítva Gleichenbergbe utazott, hogy ott krónikus tüdőgyuladása ellen orvoslást keressen. Ekkor kevéssel rá a magyar tudományos Akadémiának a konstantinápolyi császári könyvtár átkutatására megválasztott bizottsága útra készült, s Ábel be nem várva kilátásba helyezett felgyógyulását, mint a bizottságnak egyik tagja útnak indult. De a török fővárosban egészségi állapota annyira rosszra fordult, hogy halálos-betegen hozták haza. Ábel Jenő az uj-Magyarországnak talán legmunkásabb tudósa volt. Ernyedetlen szorgalma és gyorsan járó tolla mély tudománynyal és biztos itélőtehetséggel párosultak s fényes nyelvismeretei révén idegen nyelvü folyóiratokban is közzétehette kutatásainak eredményeit. A magyar irodalomtörténet különösen a Mátyás-korabeli humanista törekvéseknek pragmatikai ismertetéseért hálálkodhatik emlékének, a klassz.-filologia viszont a görög epikusok (és grammatikus munkák) kézirati hagyományának tisztázásáért.
2. Á. Károly, tanár, szül. Budán 1836., megh. 1877. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után a budapesti József -műegyetemen mérnökké képezte ki magát. 1860-ban a m. k. építő-igazgatósághoz mérnöksegéddé nevezték ki. 1861-ben a mértan és gépészet tanársegéde lett a József-műegyetemen. Ugyanaz év okt. havában a budai gimnáziumhoz helyettes, 1863-ban pedig rendes tanárrá nevezték ki. Irt egy mértant középiskolák felsőbb osztályai számára és számos birálatot, ismertetést, tanügyi cikket és tudományos értekezést a mennyiségtan és természettudományok köréből, melyek részint a tanáregylet közlönyében, részint a természettudományi társulat folyóiratában, egy pedig mint programmértekezés jelent meg.
