Abkházok
Abkházok (vagy a georgiaiak szerint bszibek, saját nyelvük szerint abszuák vagy abszuék, a cserkeszek nyelvén aszegák), kaukázusi hegylakó nép, melynek földje a Kaukazus gerincétől nyugatra és délnyugatra terjed el a Feketetenger keleti partjáig s Abkháziának neveztetik, és mely északról a cserkeszek, délről a szvánok és mingrélek szomszédja. Az abkházok a cserkeszektől ugy társadalmi, mint antropologiai jellegeikben különböznek. Arcuk sötet színü, vonásaik szabálytalanok, testük sovány, középmagas, de igy is, tagbaszakadt, erőteljes; hajuk többnyire fekete; jellemök kegyetlen, cselszövő és bosszuálló. Főfoglalkozásuk a földművelés, marhatenyésztés, bortermelés és méhtenyésztés. Kivitelre kerül bor, méz, tiszafa és más hasznos fanemek. Számuk mintegy (1891) 20000. E szám 1864 előtt jóval nagyobb volt; de azóta különösen az 1877-78-iki orosz-török háboru alkalmával nagy részük Törökországba vándorolt ki. A tulajdonképeni Abkhazián, az Ingur és Bszib között egy benszülött herceg uralkodik, persze orosz fenhatóság alatt. A Zebelda, a Kodor felső völgye 1837-ben, a Szamurszakan, az Ingur és Onkhur közt, 1839-ben került az oroszok kezére. Az abkházokat a mai székhelyükön, már a régiek is ismerték avagosz és abaszgi név alatt. Justinianus idejében lettek keresztenyek a XI. században Georgiának hódoltak meg, a XV. század közepén a török uralom alá jutottak és mohammedánok lettek. 1771 óta azonban ujból saját vérükbeli herceg áll élükön, a Sirvasidze dinasztiából, mely 1824 óta orosz felsőség alá helyezkedett. A nép teljes meghódoltatása azonban az oroszoknak is csak 1864-ben sikerült, mivel aztán a tömeges kivándorlás is kezdetét vette.
