Abraham a Sancta Clara,
Abraham a Sancta Clara, családi nevén Megerle Ulrik, szül. Krähenheimstettenben Möskirch mellett (a bádeni nagyhercegségben) 1642 jul. 4.; megh. Bécsben 1709 dec. 3. A gimnáziumot Möskirchben, Ingolstadtban és Salzburgban végezte. 1662. A Bécs mellett levő Mariabrunnban a sarutlan szt. Ágoston-szerzetbe lépett. Mint hitszónok először a felső-bajorországi Taxában, majd Grácban és Bécsben működött. 1669-ben l. Lipót császár udvari szónokká tette, mely minőségben Bécsben 40 évet töltött. E mellett szerzetének is, mint tartományi főnök (3 évig), prokurátor, lektor stb. hasznos szolgálatokat tett. Szikrázó élc, csipős szatira, rendkivüli eredetiség és mély emberismeret jellemzik szónoklatait, melyekkel korának ferdeségeit ecsetelte és élesen ostorozta. De beszédeit és iratait természetesen ama kornak műveltsége és iránya szerint kell megitélni, melyben élt, és akkor nyersebb kifejezésein és egyes trivialitásain kevésbbé fogunk megütközni. Művei: «Judas der Erzschelm fűr ehrliche Leute, 1687», szatirikus elbeszélés; «Oesterr. Deogratias, 1681»: «Gack, Guk, Guk ein Ei, zeigt, was die Wallfahrt zu Kloster Taxa sey, 1687»; «Heilsames. Gemisch, Gemasch, 1704»; «Huy u. Pfuy der Welt, 1710»; «Geistl. Waarenlager mit apostol. Waaren, 1714»; «Wohlangefüllter Weinkeller darinnen Manche durstige Seel sich mit einem geistlichen «Gesegn' Gott» erlaben kann, 1710» stb. Összes művei: Passau 1835-48, 20 köt. Válogatott munkái: Heilbronn 1840-1844 7 k; Bécs 1846 2 k.
