Abu-Szimbel,
Abu-Szimbel, szikla a Nilus nyugati partján az első és második zuhatag közt. II. Ramzesz (1388-1322 Kr. e.) két, még most is fennálló templomot vésetett benne, a nagyobbat magának, a kisebbet feleségének szentelte. A nagy templom bejárata oldalán a királynak négy hatalmas ülő koloszszusa van kifaragva; ezek a legnagyobbak Egyiptomban, körülbelül 20 m. magasak, 7,5 m. vállszélességgel, számos görög, kári és feniciai katona karcolta rá a nevét, valószínüleg Il. Pszammetich ( 594-589) egyik nubiai hadjárata alatt. (V. ö. Ábel Jenő: Az ipszambuli zsoldosfeliratok. Egyet. Phil. Közlöny. (1878.), Die Inschriften von Abu-Szimbel Wiener Studien 1881.) Az ajtón át nyolc óriási Ozirisz-szoborral ellátott terembe lépünk, honnan keskeny karzaton négy nyilással ékesített terembe s végre a szentélybe jutunk, mely két fülke közt fekszik, s melyben a király, Ra, Ammon és Ptah isten szobrai találhatók. E főhelyiségek mellett még 8 keskeny szoba van, a kultusztárgyak számára való helyek. A falakra s a nyitásokra vésett feliratok és ábrázolások a király csatáit és diadalait dicsőítik. A kis templom elülső részét hat, 10 m. magas alak díszíti, melyek közül 4 a királyt, 2 nejét, Nefretere királynét ábrázolja. A csaknem közvetlenül a folyóba szökő s a két templom közt kihasított 100 m. magas szikla szilárd, finom szemcséjü homokkőből áll s a hieroglifás feliratok (mint a Dongolától délre fekvő Barkal hegyet is) «szent hegy»-nek nevezik. A. mai neve attól a sziklától ered, mely a folyó kanyarulatának egyik szembeötlő helyén féldomborműben egyiptomi férfit ábrázol, melynek hegyesen végződő köténye az arab hajósok előtt rozsmérőhöz látszott hasonlónak. Azért nevezték «AbuSzimbel-nek, rozs-atyának szimbeltől (rozskalász), és így nevezték aztán az egész sziklarészt a templommal együtt. Előbbeni neve: Ipszambul a franciáknak helytelen följegyzéséből eredt. Ugyanezen a vidéken alapította Ramzesz Ra, Ptah és Ammon istenek sziklatemplomait. V. ö. Dümichen: Der ägypt. Felsentempel von A. (Berlin 1869.) Ábrázolása és feliratai közzétételét l. Monuments de l'Égypte (4 k. Páris 1835-45) és Lepsius: Denkmäler aus Ägypten und Äthiopien (9 k., Berl. 1849-59). A leirását l. Baedeker: Ober-Ägypten (Lipcse 1891).
