Achenbach,
Achenbach, I. András, német tájképfestő, szül. Kasselben 1815 szept. 29. A düsseldorfi akadémián tett tanulmányain kivül, hosszu és ismételt utazásai alatt, melyeket úgy Európa északi részein, mint a déli országokban tett, elsőrendü tájképfestővé fejlődött. Jelentősége a tájképek realisztikus és mégis hangulatos fölfogásában rejlik, úgy hogy müvei nem a természet eszményítését, hanem rendkivüli valósággal festett jellemzését mutatják. Főleg az északi zord tájakat, a zajló tengert, a norvég fjordok sötét erdeit, a hollandi tengerpartot kedveli, mig olaszországi tájképei kevésbé sikerültek. Főmüvei: A Hardangerfjord Bergennél (1843, Düsseldorf); a Praesident gőzös elmerülése (1842, Karlsruhe); őszi reggel a pontiumi mocsarak közt (1846, müncheni pinakotheka); Ostende; Scheveningen; hollandi kikötő (Berlin); ostendei halvásár; Nissingen; az alsó Rajna áradása. A. jelenleg a düsseldorfi akadémia tanára.
2. A. Osvald, az előbbinek öcscse, tájképfestő, sz. Düsseldorfban 1827 febr. 2. Általában bátyja irányát követi, de inkább a déli tájak ábrázolásához vonzódik. Kevesebb reálitással, de élénkebb színhatással és vonzóbban festett főmüvei: a Villa d'Este Tivoli mellett; Torre del Greco a Vezuv lábánál; holdvilágos éj a nápolyi parton; piac Amalfiban (Berlin, nemzeti képtár); Santa Lucia; a Colosseum; az Angyalvár.
3. A. Henrik. a brandenburgi tartomány elnöke, a jelenlegi német császárnak, II. Vilmosnak volt tanára (az állami közigazgatás tanát adta elő 1885). Ismeretes az «Achenbach-féle javaslat», mely által A. és a kormány a poseni német elemet erősbíteni kivánta és melyet a porosz országgyülés 1886-ban el is fogadott. III. Frigyes császár nemesi rangra emelte (1888). Az evangelikus tartomány-zsinaton A. Stöcker ellen, ki a protestáns püspöki méltóság felállítását sürgette, hathatósan kikelt. A zsinat mindazonáltal elfogadta Stöcker indítványát (1891).
