Acsády
Acsády Ádám Péter de Acsád, veszprémi megyés püspök 1726-41-ig. Szül. Acsádban, Veszprémmegyében a XVII. század második felében, megh. 1744. októberben. Nagyon gondosan nevelték. Az első latin osztályokat a pápai kis gimnáziumban, a humaniorákat és a bölcsészeti éveket N.-Szombatban végezte. A papi pályára vágyakozván, a győri egyházmegyébe vették fel s a bécsi Pazmaneumba küldtek teologiára. Alig tért viszsza, az Eszterházy-uradalomhoz tartozó és akkor a győri egyházmegyébe kebelezett Pápa városában plébánossá választották; rövid idő mulva győri kanonokká és szt. Mihály arkangyalról cimzett hantai préposttá lett. Az 1723-i országgyülésre káptalani követnek választották, s az ennek 45-ik tvcikke szerint kevés, de teljes hitelt érdemlő férfiakból alakult ama bizottságnak tagja v olt, melyet a nádor elnöklete alatt küldtek ki., oly célból, hogy az ország ügyeit érdeklő minden iratokat, bárhol találhatók azok, összegyüjtsék, átvegyék s a rendek felügyelete alatt álló országos levéltárba letegyék. Két év mulva III. Károly király veszprémi püspökké, Veszprémm. főispánjává és kir. kancellárrá nevezte ki. A. püspöki lakot épített Veszprémben, ahol ez ma is áll, ő maga azonban Sümegen v. Pápán tartózkodott. Jótékonyságát bizonyítják adományai. Kimeríthetetlen jótékonyságának bizonyítéka az is, hogy halála után az a harmadrész, mely a Kollonicsféle konvenció szerint a székesegyházat illette, csak 3598 forintot tett ki. Miután még A. a Mária Terézia trónját megmentő 1741-iki országgyülésen részt vett, 18 évi főpásztori és hazafiui lelkes munkásság után a voskai prépostság cimével kitüntetve meghalt és Pápán, a Paulinusok templomában temettetett el. Hazaszeretetét és a magyar nyelv iránt való rajongását szépen illusztrálja a következő eset, melyet Kolinovics Nova Hungariae Periodus c. művének 405-ik lapján beszél el: Az országgyülésen egyik főpap németül kezdett beszélni. Acsády, nem várva meg, míg ezért illetékes helyen felszólalnak, elkeseredetten kiáltott fel: «ki az ördög beszél itt németül? végre a magyar országgyülésen már nem is lehet majd magyar szót hallani.»
