Adamiták,
Adamiták, 1. a régiek. A II-IV. században élő gnosztikus felekezet. Állítólagos szerzője Prodicus, Carpocrates tanítványa Kr. u. 120-ban. Nevét részben az Ádám mint egyik legfőbb «Aeon» (szellem) iránt érzett tiszteletüktől vették, részben onnan, hogy a paradicsomi ártatlanságot vissza akarván állítani, minden nemi közeledést tiltottak tanításukban, az isteni tiszteleteken pedig mezitelenül jelentek meg. Nem csoda, ha szemtelen kicsapongásokról vádolták őket. Alex. Kelemen szerint azzal dicsekedtek, hogy birtokukban vannak Zoroaszter művei. - 2. A., az ujabbak. E felekezet alapítója egy Picard nevü francia 1400 körül. Isten nevét nem szabad említeni, de van oly hatalom(moc), mely a világot úgy teremtette, hogy fennálljon. A lélek nem halhatatlan. Jönni fog egy Marokan nevü megváltó nagy hadsereggel és az összes embereket, az adamitákat kivéve, legyilkolja. A szülő és gyermek, rokon stb. egymással testileg érintkezhetnek. Házasság nincs, az asszony közös. Mezitelenül kell járni. Keresztség sincs. A vagyon közös. Csehországban a XVI., sőt a XVIl. században nagyon el voltak terjedve.
