Ágascsápuak
Ágascsápuak (Cladocera, állat), a levéllábu rákok (Phyllopoda) rendjébe tartozó mikroszkópos állatkák. Legnagyobb részben az édes vizeket lakják s csak kevés él köztük tengerekben és nedves földben. Néha rengeteg tömegekké szaporodnak, s ilyenkor a vizet különböző színüre festik. Testöket páncél födi, mely a törzsön a kagylók héjára emlékeztet, csupán csápjaik állanak szabadon. Két pár csápjuk közül a második ágas, hatalmas cimpás sörtékkel, amelytől nevüket is kapták. Ez a csáppár evezésre szolgál. A szájrészeken kivül 4-6 lábpárjuk van, melyek kevés kivétellel mindig lapítottak és levélformák. Homlokukon egy hatalmas, több lencséjü és fekete festékes páratlan szem nyugszik, amely azonban kettőnek egybe- olvadásából keletkezett. Ezenkivül van azonban még egy kis, lencsenélküli foltszemük is fekete festékből Bélcsatornájuk jól fejlett, májszerü függelékekkel. A végbélnyilás az utópotrohon van. Szivük egyszerü tömlő. Véredényeik nincsenek s a vér a szervek között levő üregekben kereng. Váltivaruak s az ivarszervek a bélcsatorna két oldalán foglalnak helyet. Kétféle petét raknak le: nyárit és télit. A nyári peték nem termékenyítettek és négy petesejtből fejlődnek ki. A téli peték termékenyítettek és 48 sejtből állanak elő. A nyári peték vékonyburkuak s az anyaállat páncélján belül, az ugynevezett költőüregben fejlődnek tovább, míg a téli peték vastag burkuak s az anya páncéljának egy részletét magukkal vive, az anyától bucsut vesznek. A nyári peték száma meglehetős nagy s az egyes nemzedékek pár nap alatt kifejlődnek. Innen van rengeteg tömegekké való szaporodásuk. A téli peték száma 1-2; ezek csak akkor fejlődnek ki, ha a körülmények a fajt kiveszéssel fenyegetik, tehát a viz elpárolgásakor, vagy a tél közeledtével. E peték különösen nagy mértékben segítik elő a faj elterjedését, miután ellenálló képességűk mellett mérhetetlen könnyüek s a szél így könnyen tova szállíthatja. A tekintélyes számu eddig ismert fajok 9 családba tartoznak, de a tengerekben csupán egy családból valók tenyésznek. Az egész földön el vannak terjedve s van köztük nem egy oly faj, melyet mindenik világrészben megtaláltak. Hazánkból ez ideig 100 faj ismeretes, melyeknek monografikus leirását Daday Jenő adta a kir. m. Természettudományi Társulat megbizásábót (A magyarországi Cladocerák magánrajza. Budapest, 1888. 4 rajzlappal).
