Aisópos (lat. Aesopus), az állatmese atyja, ki. a hét görög bölcs idejében, Kr. e. 600 körül élt. Állítólag sokáig rabszolga volt, míg szabadsággal; megajándékoztatván, Kroisos, lidiai királyhoz került, ki követének használta. E minőségében egy alkalommal Delfiben egy ezüsttálcának elorzása miatt agyonütötték. Púpos voltát a későbbi korban költögették annál a tapasztalásnál fogva, hogy a természettől termetben mostohán megajándékozottak elmeél dolgában bőségesen meg vannak áldva. Meséit a régiek igen kedvelték és széltében alkalmazták. Sokratés a börtönben Aisóposnak prózai formában szájról-szájra járó meséit kötött alakba öntögette. Kr. elött 300-ban Phaleróni Démétrios összegyüjtötte őket, choriambúsokban felfrissítette Babrios. Sokan exisztenciájában kételkedtek, voltak olyanok is, kik Lokmánnal azonosítani igyekeztek.
A neve alátt járó mesegyüjteményt legteljesebben kiadta Halm (Lipcse 1884 utoljára). Mellékelt képünk A. szobrát mutatja mely a római Villa Albaniban van. V. ö. Keller: Üntersuchungen über die Geschichte d: griech. Fabel. (Lipcse 1862). Szász Károly (a Budapesti Szemlében, 1874. V.).
Aisópos.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.