Állatlélektan,
Állatlélektan, az állatok lelki életének tudománya. A régiek az állatok lelki életét nemcsak nem tagadták, hanem néha még nagyobbnak is gondolták, mint a tények igazolják. A keresztény egyház mereven elkülönítette az embert az állatoktól, míg végre Descartes, efféle fölfogások hatása alatt s a XVII. szádad mechanikai világnézletét a végletig víve, az állatokat gépféléknek, automatáknak mondotta, melyek semmiféle megfontolásra nem képesek s csak ösztön szerint cselekesznek. Nem csoda, hogy ily fölfogás alapján az állatok lelki életének megfigyelését elhanyagolták s inkább az ösztön cselekedeteit figyelték meg. Ily tarthatatlan s a legközönségesebb tényekkel ellenkező fölfogás nem állhatott meg sem az újabb állattan, sem az újabb lélektan módszeres tudományossága mellett. A legnagyobb érdemeket szerezték az állatok lelki életének megfigyelése körül a zoologusok, mindenek előtt pedig Darwin, kinek e téren is vannak korszakalkotó érdemei s kinek eszméi az állatok lelki életének fejiődését csak úgy megvilágítják, mint a testi szervekét. Azóta az összehasonlító s k isérletező Á. nagy haladást tett, Lubbock, Plateau, Forel, Herman Müller, Preyer s mások főleg az alsóbbrendü állatok primitiv lelki életét gondosan, kisérletek segítségével is, megvizsgálták. Valószinüvé lett p., hogy az alsóbbrendü állatoknál csak az alsóbb érzékek, szaglás, izlés jutottak kifejlésre. Hogy lényeges vagy csak fokozatbeli különbség van-e az ember s állat lelke közt, nem nagy haszonnal biztató vitákra ad még ma is alkalmat. Még azok is, akik az öntudatot v. az elvont fogalmak képességét megtagadják az állatoktól, alig fogják tagadhatni, hogy öntudat, elvont fogalmak alkotása stb. nem egyebek fejlődési mozzanatoknál, tehát igazi különbséget nem állapítanak meg az ember s állat lelke közt. Egészen más kérdés az, mily értékü a tényleg fennálló, akármilyennek nevezett különbség, amely jóformán megmérhetetlen. L. Wundt, Romanes, Vignoli Büchner, Fabre, Lubbock műveit.
