Anakolutia
Anakolutia (anacoluthia, anakoluthon, görög nyelvtani műszó): nem egyezés, össze nem illés, következetlenség, midőn t. i. a mondatnak vége nyelvtani szerkezetére nézve nem illik össze az elejével. Oka rendesen az, hogy az illető mondatnak vége messzecskén esik az elejétől, s közbül van olyasmi, ami a két rész közt a gondolatbeli kapcsolatot meglazítja. P. «A két testvér, akik már 16-16 tavaszt értek meg, kártyázni kezdtek» e helyett: kártyázni kezdett (v. ö. Magy. Nyelvőr IX. 225.). Efféle A. temérdek van a közönséges társalgásban, van a stilusban is, de ott pongyolaság. Lehet az A. szándékos is, jelesül a retorikában, p. ha a megkezdett szerkezet folytatása lompossá tenné a mondatot s azért rövidebb uton vágja ki magát a szóló, más szerkezetbe csap át, v. ha a mondatfűzési merészséggel a figyelmet ingerli; a költő is használja olykor, rendesen jellemezni kiván vele, p. a naiv beszédet. Rokonalakzatai az aposziopézis, valamint az attrakció.
