Árnyékos fény,
Árnyékos fény, az olasz chiaroscuro és a francia clairobscur kifejezéseknek szószerint való magyarra fordítása. a német azt mondja: Helldunkel. a festészetben igy nevezik a fénynek a hatását az árnyékban. Ez a tárgyak megvilágításának egyik módja. Ugyanis minden tárgy a fényforráshoz, mély megvilágítja, kétféle viszonyban lehet: vagy egészen szabadon van és a fényforrásból szétáradó sugarak egyenesen ráesnek, v. pedig egy más tárgynak az árnyékában van és a környezetében levő tárgyakról visszaverődő sugarak vetnek rá világosságot. Vegyünk például egy embert aki egy lombos fa árnyékában ül. Balfelől nem messze tőle van egy rakás kő, melyet a nap sugarai fénynyel árasztanak el. Az innét visszaverődő fény arcának egyik felére esik és azt megvilágítja. a jobbja felől levő szintén visszaverődő fény által megvilágított bokrok lombjai bágyadt sugarakat vetnek az egész alak jobb oldalára fölülről pedig a fa levelei között behatoló nehány sugár világítja meg. Az ekként megvilágított tárgyon áll elő az árnyékos fény. Vegyük hozzá hogy nem csupán az alakra innen és onnan vetett fény erejéről van szó, hanem azzal is kell számolni, hogy p. ez esetben a kövekről vetődő fény sárgás, a fa lombjairól vetődő fény pedig .zöldes, tehát emberünk arcának, ruhájának szinét is módosítja. Önként értetik, hogy e tünemény sokkal szövevényesebb, mint az, melyet az egyenes világítás akár a szabadban (pleine air), akár a szobában idéz elő, ennélfogva ennek a visszaadása egyik nehezebb, átalános törvényekkel nem szabályozható föladata a festészetnek. Az árnyékos fénynek legkiválóbb mesterei Correggio, Murillo és Rembrandt.
