Aurelle de Paladines
Aurelle de Paladines (ejtsd: orell dö paladin), Louis Jean Baptiste d', francia tábornok; a francia-német hadjáratban a Loire-hadsereg főparancsnoka, szül. 1804 jan. 9. Malégieuxben, Lozére départementban. Megh. Versailles-ben 187 7 dec. 17: A st.-cyri katonai intézetben nyerte katonai kiképeztetését. 1841-54-ig Algeriában szolgált. A krimi háboruban dandára élén az Alma melletti csatában kitünt 1854 szept. 20-án a távirdaállomás birtokáért való küzdelemben ügyes vezénylet és személyes bátorsága által. A krimi hadjárat befejezése után 1855. hadtestparancsnokká léptették elő. Az 1859. olaszországi hadjáratban nem vett részt. A francianémet haboru előestéjén 1869. A.-t előrehaladt kora miatt a tartalékhoz helyezték át. A Sedan melletti fegyverletétel után azonban a köztársasági kormány felszólítására előbb Marseilleben őrködött az ostromállapot szigoru megtartása fölött, majd pedig az ugynevezett Loire-hadsereg szervezésére vállalkozott. A. nagy buzgalommal látott föladata teljesítéséhez és rövid idő alatt Tours és Orléans között számra nézve hatalmas hadsereget állított fől, melynek az volt a rendeltetése. hogy a főváros felé nyomulva, Párist a kitörésre kész Trochu közreműködésével fölszabadítsa. 1.870 nov. 9. sikerült neki von der Tann bajor tábornokot a Coulmiers melletti ütközetben visszaszorítani, mire a következő napon a német csapatok által elhagyott Orléansba bevonult. E siker fejében Gambetta hadügyminiszter A.-t nov. 15. a Loire-hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Azonban november és december folyamában VoigtRetz német tábornok és Frigyes Károly herceg A. hadseregét ismételten meggyőzték és Orleansig űzték. mely város a december 4. és 5: közötti éjszakán szintén a németek hatalmába került. Ezzel a Loire-hadsereg sorsa eldőlt. Gambetta (noha neki is volt része a hadmíveletek tervezésében) a felelősséggel A.-t terhelte. Dec. 6. felfüggesztette állásától, sőt hadi törvényszék elé akarta állítani. Végül azonban mégis a cherbourgi tábor főparancsnokává nevezte ki, mely állást a sértett A. nem fogadta el. A jan. 28-diki fegyverszünet megkötése után A. a Svájcból, hová időközben utazott, Franciaországba visszatért és a Bordeauxba összehivott nemzetgyülésbe választatott. Itt a háború folytatása ellen nyilatkozott és tagja volt azon bizottságnak, mely hivatva volt Thiers és Favre elnöklete alatt a békekötés ponthozatait megállapítani. 1870 március hóban elvállalta a Seinedépartement nemzetőrsége fölötti vezényletet: később a 14. hadtest parancsnokává lett Bordeauxban; a hadsereg 1874. évi ujjászervezése után azonban többféle elégedetlenség miatt leköszönt és nyugalomba vonult. 1876 óta a szenátus tagja volt s több izben szólalt fel erélyes, férfias modorbán. A maga igazolására kiadta a következő munkát: Campagne de 1870-71; la premiere armée de la Loire (Brüsszel 1872, németre is lefordították. Braunschweig 1874-75. 2 köt.)
