Azonosság
Azonosság (identitas).Valamely dolognak, mely megmarad, maga magával való egyenlősége. Ha az atomokat mint az anyag változatlan elemeit tekintjük, akkor. minden atom örökre megmarad, azonos maga magával. A változatlan A.-ának fogalma nehézséget nem okoz. Bonyolódik azonban e fogalom, ha változó dolgok A.-áról van szó, s minthogy minden, ami ,össze van téve, bizonyára változik, az; a kérdés támad, mit jelent az A.? Élettelen tárgyakra nézve a közönséges életben nem .vagyunk pedánsak e fogalom alkalmazásában, mert bár jegygyürünk, mióta ujjunkon hordunk, kissé elkopott, tehát semmikép sem egészen a régi, mégis azonosnak tekintjük, mert formája s régi alkotó részeinek többsége megmaradt. Ez azonban csak viszonyos A. Még sajátságosabb az A. fogalma szerves lényeknél. A fa, valameddig. csak él, azonos maga magával, noha alakja, anyaga folyton változik. Mondhatni, hogy csakis szervezetének ama .tervrajzában van meg A.-a, mely megvalósult, midőn fejlődött s mely fentartja. magát, midőn már ki van fejlődve, lehet szerves életfunkcióiban. Midőn ledőlt, már nem azonos az élővel. Ugyanez áll a legfelsőbb szerves lényről, az emberről, kiben azonban még azonkivül A.-ának tudata is megvan az öntudat. folytonosságában. Az én A.-ának tudata kétségkivül egyike a legcsodálatosabb tényeknek. Az, hogy ez a tudat időnkint megszakad az álomban, részegségben, eszméletlenségben és a lelki élet megzavarásaiban, nem változtat e tény jelentőségén. Ezen alapszik az egyéniség fogalma, ezen minden erkölcsi beszámítás L. Esz, Egyéniség, Személyiség .Változás.
A logikában az A. elve legáltalánosabb alaptétele a gondolkodásnak. Formulája A = A, minden tárgy maga magával egyenlő. Nem lehet bebizonyítani, mert .a bizonyító gondolatok mindegyike föltételezi.(l. Alaptétel). Alaptörvénye képzeteinknek. Ez alaptételnek újabb alkalmazása, származik, ha a magamagával azonos képzetet szembe állítjuk más magamagával azonos képzettel. Akkor származik a nem-azonosság elve: A nem nem-A (A non est non-A). Minden tárgy mint magával azonos, minden más tárgytól különböző. Az A: elvét már Parmenides formulázta, midőn mondá: ami van; van. Világosan kifejti először Andreae Antal: a létező létező (ens .est ens). A tétel jelentőségéről nagyon különbözők a nézetek. L. B.-Erdmann, Logik (1892) és Ueberweg, System der Logik c. művekben a különböző nézetek összeállítását. .
A. a matematikában oly egyenlőség, melyben az egyenlőségi jel két oldalán álló kifejezések tekintet nélkül a bennök előforduló számjelek (betük) speciális értékeire egyenlők. A. p. (a + b)c =ac+b, a2-b2=(a+b)a-b) stb. Azons átalakítás. vm. kifejezésnek, egy vele azonos kifejezés által való helyettesitése.
