Baader
Baader Ferenc Xaver von, német kat. teologiai író, szül. Münchenben 1765 márc. 27., megh. u. o. 1841 máj. 23. Fiatal korában orvosi tudományokkal, természettannal és bányászattal foglalkozott és Münchenben bányászati hivatalt is viselt. Majd később teljesen a bölcsészeti tudományoknak szentelte magát, különösen misztikus filozofiával, fizikával és teologiával foglalkozván. Nagy tisztelője volt Böhmenek, Aquinoi Szt. Tamásnak, s főtörekvése az volt, hogy a hittitkokat az észszel megértesse s ekkép azokat a természetes igazságok módjára bebizonyítsa. E téves irány sok hibás állításra vezette őt. 1826-ban az ujonnan alapított müncheni egyetemhez az elméleti teologia tanárává nevezték ki, de e tisztében B. nem maradhatott meg, mert 1838-ban egy miniszteri rendelet világiaknak eltiltotta vallási előadások tartását. Főbb művei: über die Extase oder das Verzücktsein der magnetischen Schlafredner (1817), über den christlichen Begriff der Unsterblichkeit (Würzburg, 1835) stb.
