Bacmeister
Bacmeister Adolf, jeles német nyelvész, szül. Eszlingenben 1827-ben, megh. Stuttgartban 1873 febr. 25. Előbb tanár, utóbb a müncheni Allgemeine Zeitung egyik szerkesztője volt. Alapos, sok oldalú kutató, ki főleg a szlávok és kelták befolyását a németekre tanulmányozta. Vonzó, sőt mulattató előadás jellemzi legtöbb munkáját még a szigorúan tudományosakat is. Ókori (Horatius) és ónémet költői munkák (Nibelungen, Kudrun, Freidank) szép átdolgozásain kivül főművei: Alemannische Wanderungen (1867), Germanistische Kleinigkeiten (1870), Keltische Briefe (1874) és Abhandlungen und Gedichte (1886).
B. György Henrik Gyula Károly Frigyes Justus, hannoverai államférfiú, szül. Lüneburgban 1805., megh. 1890 aug. 4. Jogot hallgatott Heidelbergben és Göttingában. 1845-ben az igazságügyminiszterium segédhivatalnoka s az államtanács tagja lett. A perrendtartás reviziójával bizták meg, s javaslata az 1850. törvényhozás alapjául szolgált. 1851-ben főállamügyészszé és az első kamara tagjává neveztetett ki. V. György trónraléptével közoktatásügyi s utóbb pénzügyi miniszter volt (1851-53). Résztvett az igazságszolgáltatás ujjászervezésének munkálataiban (1858). Hét évvel később az államtanács elnöke, majd pedig belügyminiszter lett. Állását Hannovera annexiójáig bírta (1866). Azóta Göttingában élt.
