Bahrdt
Bahrdt Károly Frigyes, a legszélsőbb szkeptikus iskolából való német teológus, szül. Bischofswerdában, Szászországban 1741., megh. Halleben 1792 márc. 23. Tanult Lipcsében, hol csakhamar kitünt fényes tehetségével. Már kora ifjuságában több teologiai munkát irt, melyek elárulták szkeptikus irányzatát, mely később nála teljes erejében fejlett ki. Rossz erkölcsi magaviselete miatt 1768. távoznia kellett Lipcséből, hol akkor már igen népszerü hitszónok hitében állott. Erfurtba ment át, hol a bölcsészetnek és héber régiségtannak lett professzora s Levelek a szisztematikus teologiáról és Egy néma hazafi aspirációi e. heterodox irányu müveivel oly vitákba keveredett, melyek tarthatatlanná tették állását. Erfurtból 1771. Giessenbe ment át, hol teologiai előadásokat tartott és prédikált. Lefordította az uj-testamentomot is, de e művét oly veszedelmesnek találták hogy a szerzőt az egyházi felsőbb hatóság, letiltotta tanári katedrájáról. B. hitvallása tényleg az egyszerü deizmusban állott s teologiájának egyik legfőbb tana a csodák elvetése volt. Kételkedni látszott a lélek halhatatlanságának hitében is. Végre még különböző intézetek alapításával próbált szerencsét, aztán korcsmáros lett de ebben a minőségében is többször megtámadta az ortodoxiát, ugy hogy Magdeburgban egy évre börtönbe is vetették. Itt irta meg önéletrajzát. Egyéb művei közül ismertebbek: A vallásos ediktum (szatirája az 1788. porosz vallásos ediktumnak), és A német unió. ,
