Balbo
Balbo Cesare, olasz államférfiu és iró, szül. Torinoban 1789 nov. 21-én, megh. 1853 jun. 3-án. Politikai téren már 17 éves korában kezdett működni, amikor Napoleon az államtanács auditorává nevezte ki; később, Napoleon olaszországi hadjáratai alatt nagy szerep jutott neki az uj olasz tartományok igazgatása körül. 1824-ben visszavonult a polltikai pályáról és ez időtől fogva egész 1847-ig az irodalomnak élt, mint egyik legelőkelőbb tagja annak az irói gárdának, mely az 1820-50 közti években Olaszország ujjászületésén munkálkodott. Mazzini és Gioberti iratai mellett az ő Speranze d'Italia c. könyvének volt legnagyobb hatása nemzetére. Azt vitatta benne, hogy az olasz államok konfederációja lehetetlen mindaddig, míg az ország nagy része idegenek kezében van; az olaszoknak egyelőre csak egy célt szabad maguk elé tüzniök: a függetlenítést az idegen hatalmak alól. 1847 márc. 16-ától jul. 28-áig feje volt a legelső piemonti alkotmányos miniszteriumnak és lemondása után is több ízben vállalt a piemonti kormánytól politikai missziót.
