Baldr
Baldr (ó-skandináv: baldr, angolszász: bealdor, a. m. úr), a skandináv mitologia egyik alakja. Baldr Odin és Frigg fia s a szép Nanna férje. Baldr az ázok legjobbika, szép mint a legfehérebb virág, mindenki dicséri. Egyszer megálmodja kora halálát s elmondja álmát az isteneknek. Ezek tanácsot tartanak, mikép lehetne őt megóvni a veszedelemtől. Frigg mindent megesket: a tüzet és vizet, vasat és minden fémet, köveket és fákat, állatokat és betegségeket, hogy nem fogják bántani Baldrt. Erre az istenek játékba fognak: a vesztőhelyre állítják B.-t, céloznak rá, ütik, verik, ő azonban sértetlen marad. Ez bosszantja Lokit; vén asszony képében elmegy Frigghez s kicsalja tőle a titkot hogy a fagyöngy, melyet Frigg tulságos fiatalnak tartott, nincs esküvel megkötve. Loki elviszi a fagyöngyöt, odaadja a vak Hodrnak, ez ráveti Baldrre, aki szörnyet hal. A ázok gyászba borulnak. Hermodr ki akarja váltani Baldrt Hel országából, de a holtak istennője csak úgy akarja őt kiadni, ha a föld minden lénye megsiratja. Erre nemcsak az élők, hanem a föld, a kövek s a fák is könnyeket hullatnak, csak egy óriásnő (állitólag Loki) vonakodik: «maradjon a pokolban ami a pokolé». B. ekép Helnél kénytelen maradni. - B. nyári istenség talán Odinnak, mint nyáristennek önállóvá lett különalakulása; vetélytársa és ellensége Hodr (Saxonál: Hotherus) téli démon, aki őszszel legyőzi B.-t. Izland szigeten a B. monda tudákos szinezetet nyert, a korai halállal kimult istennek egyes vonásai ott Apollóra, sőt Krisztusra emlékeztetnek. A B. név előfordul a német irodalom egyik régi emlékében, a merzeburgi varázsigék egyikében is. V. ö. Losch Frigyes, B. und der weisse Hirsch (Stuttgart 1892).
