Balduin.
Balduin. Jeruzsálemi királyok. 1. B. I., jeruzsálemi király, boulognei Eustach fia, Bouillon Gottfried hercegnek (ésj jeruzsálemi királynak) legifjabb öcscse. Résztvett az első keresztes hadjáratban; de mivel a többi fejedelemmel meghasonlott, elvált Sziriában a derékhadtól és Edesszában telepedett le, melynek fejedelme, Thoro őt utódának fogadta. Thoro megöletése után csakugyan reá szállott a trón. Bátyja Gottfried halála után (1100) ő lett annak utóda a jeruzsálemi trónon, dacára hogy a patriárka és Tankréd jelöltségét ellenezték. A királyság terjedelmét különösen a tengerpart felé tetemesen tágította. Megh. 1118.
2. B. II., az előbbinek unokaöcscse, szintén résztvett a keresztes hadjáratban. 1097. edeszai gróf lett. 1118. pedig I. Balduin utóda a jeruzsálemi királyi széken. Aggkora dacára sokát harcolt a szeldcsuki törökökkel, kiktől Tirust is elhódította. 1123. azonban a hitetlenek foglyul ejtették és csak nagy váltságdíjért bocsátották ismét szabadon (1124). Fogságát a templomos rend segítségével megboszszulta az 1126 januárban kivívott győzelem által. Megh. 1131 aug: 21. Utódja veje lett: Anjoui Fulko.
3. B. III., 1143-62-ig jeruzsálemi király, az előbbinek unokája, Fulko fia. Atyja halála után, (1143) előbb nagyravágyó anyja, Melisenda királynő a kormánytól távoltartá. A második, eredménytelen keresztes hadjárat után azonban, midőn híre járt, hogy a fontos Edesza is Nureddin damaszkusi emir hatalmába esett: B. 1152. felszabadítá magát anyja hatalma alól és maga ragadta meg a kormány gyeplőit. Bátran síkra szállt a hitetlenek ellen: 1153. elfoglalta tőlük Aszkalont; 1157. Nureddint győzte le Tiberiasznál és ugyanez évben nőülvette Teodórát, Manuel bizanci császár unokahugát, mely házasság révén a görögök szövetségesei lettek. De már 1168 febr. 10. megh. Tripoliszban; akkoriban azt mesélték, hogy a tripoliszi gróf házi orvosa megmérgezte. Ő volt az utolsó vitéz és igazságos jeruzsálemi király; halálát alattvalói annális inkább fájlalták, mivel utódját (öcscsét) Amalrich-ot nem szerették.
4. B. IV. 1173. Amalrich király 13 éves fia, lépett a trónra. Gyógyíthatlan betegsége miatt tripoliszi Raymond grófra bizta mint főkapitányra a kormányt; megh. 1184 márc. 16.
5. B. V., az előbbinek unokaöcscse, montferrati Vilmos 6 éves fia, 1184. foglalta el a trónt, de már 1186 nyarán kimult. Egy évvel később Szaladin szultán a jeruzsálemi királyságnak véget vetett.
6. B. I., latin (bizanci) császár szül. 1171. Valenciennesben, VIII. Balduin flandriai gróf fia. 1204. résztvett a 4. keresztes hadjáratban, amidőn a keresztes vitézek őt Konstantinápoly elfoglalása után császárnak választották. (L. Latin császárság.) 1205 ápr. 14. azonban a Drinápoly táján vivott csatában János bolgár király fogságába esett és többé ki sem szabadult. Halálának évét nem ismerjük
7. B. Il, az utolsó latin császár. II. Péter császárnak és hennegaui Jankának legifjabb fia, szül. 1217-ben. 1237-ben latin császárrá lett. Eleintén briennei János címzetes jeruzsálemi király gyámsága alatt állott, de mindvégig gyönge tehetségü fejedelemnek bizonyult. Miután Palaeologus Mihály 1261. őt a tróntól megfosztotta, Európa fejedelmeihez fordult segélyért, de még a pápa sem segítette, Anjou Károly pedig a mégigért segélyt kereken megtagadta. Megh. 1273-ban; egyetlen fia, Fülöp élt ugyan a császári címmel, de atyja örökét nem nyerte többé vissza.
