Ballagi,
Ballagi, 1. Aladár. történetiró. tud. egyet. tanár, B. Mór fia, született Kecskeméten, 1853 október 24. Egyetemi tanulmányait a budapesti és a heidelbergi egyetemeken végezte s 1875-77. mint tanár a budapesti ref. gimnáziumban s azután a sárospataki akadémián működött. 1877. a budapesti egyetemen magántanár, 1879. helyettes, 1883. rendkivüli tanár és 1889. rendes tanár lett. Az akadémia 1884. választotta meg levelező tagjává. 1878. a Pesti Hirlap-ban számos cikket irt Bosznia okkupációja ellen és e tárgyban erős polemiába bocsátkozott Salamon Ferenccel. Kiválóbb munkái: A magyar kir. testőrség története (Pest 1872. 2. kiadás, u. o. 1877); A magy. nyomdászat történeti fejlődése (Budapest 1878); Wallenstein horvát karabélyosai. (u. u. 1882); Colbert (u. o. 1887-90); I. Frigyes Vilmos porosz király (u. o. 1888); Franciaország hatása Európa művelődésére (u. o. 1889). Kiváló szorgalmat és tevékenységet fejtett ki, mint a magyar művelődéstörténet emlékeinek gyüjtője. Különösen sokat gyüjtött III. Károly korára vonatkozó emlékeket, melynek megirásával őt bizta meg a M. T. Akadémia. Újabban az Irodalomtörténeti közleményeket szerkeszti és ott az Attiláról szóló munkáknak igen becses bibliografiáját adta ki. (1892.) V. ö. Szinnyey. Magyar irók.
2. B. Géza, a jog és államtudományok tudora, sárospataki jogakadémiai tanár; B. Mórnak fia. Szül. Szarvason, Békésmegyében. 1851. Irodalmi téren 1869. lépett fel először a Prot. Egyh. és Isk. lapokban, melynek később segédszerkesztője volt. Több éven át segédszerkesztője volt a Prot. Tudom. Szemlének és a Prot. Naptárnak is. Páratlan gyüjteménye van az 1790-től megjelent magyar politikai röpiratokból és képviselőválasztási nyomtatványokból. Jobbára egyházpolitikai és tanügyi cikkei külünböző lapokban és szakfolyóiratokban jelentek meg. A M. T. Akadémia 1888 máj. 4. lev. taggá választotta.
3. B. Károly, tanfelügyelő, szül. Bujon Szabolcs vmegyében 1824 ápr. 24., megh. Miskolcon. 1888 nov. 21. Iskoláit Pápán, Debrecenben s a pesti egyetemen végezte. 1848-49. résztvett a szabadságharcban és mint főhadnagy Buda ostrománál megsebesült. Az izraelita vallásról már Pápán áttért a protestáns vallásra. 1850-ben a pesti evangelikusok iskolájában segédtanítóskodott, 1852. a kecskeméti ref. gimnáziumhoz, 1856. Nagykőrösre, előbb a ref. gimnáziumhoz, azután a tanítóképző-intézethez választották meg rendes tanárul. 1869. másodtanfelügyelő lett Vasmegyében. 1870. első tanfelügyelő Sopron- és Mosonymegyében; 1880. ugyanily minőségben Borsodmegyébe helyezték át. Munkáit l. Szinnyey, Magyar Irók.
4. B. Mór. a budapesti ref. teologiai akadémia tanára, a magy. Tud. Akadémia r. tagja, kir. tanácsos, B. Aladár és Géza apja, szül. Inócon Zemplén vm.-ben 1815., hol atyja (Bloch) a Sztáray gróf haszonbérlője volt. Megh. Budapesten 1891 szept. 1. B. a nélkülözés és szenvedés iskolájában fejlődött. 1829. N.-Váradra ment, hogy kiképezze magát talmud-tanítóvá. Két évet töltött itt súlyos viszonyok között, folyton tanulva. Innen a pápai hires Beth-Hammidrásba indult tanulmányait folytatandó; félévi itt tartózkodása után előbb Moórott, majd Surányban nevelősködött, az itteni plebánostól kapja az első latin és görög könyveket; tudni vágyó lelke egész mohóságával szívja be a klasszikus szellem tápláló erejét s másfél év múlva már annyira erősnek érzi magát e nyelvekben, hogy Tarczy pápai tanárhoz folyamodik az akkori gimnáziumi tantárgyakból való vizsgálat letehetéséért s a bölcsészeti osztályokba való felvételére. Kérése teljesíttetett. Pápán elvégezvén a két bölcsészeti. (ma a 7-ik és 8-ik) osztályt, a pesti egyetemre ment a mennyiségtan hallgatására. Ekkor lép ki először a világ elé, részint a Hasznos Mulatságokban, részint a Pesther Tageblattban tevén közzé egyes cikkeket. Már az első cikkei úgy tüntettek őt fel, mint a nemzeti ügynek egy új bajnokát; az irói körökben örömmel üdvözölték, de az egyetemen elbuktatták. nem engedvén meg az egyetem akkori szelleme, hogy zsidó hallgató mérnöki oklevelet kapjon. Ekkor Párisba megy a mérnöki tudomány tanulása végett, a nyomor itt is osztályosa. Ezalatt itthon az 1840. országyülésen szóba kerül a zsidók emancipációja, mely alkalomból többen így báró Eötvös is a cikkeiből már Ismert B.-hoz fordulnak, hogy maguk a zsidók közt is indítson mozgalmat; erre B. megírja még Párisban a Zsidókról címü röpiratát. Majd Párisból hazahívja Eötvös s most egész erejét a vallás-irodalom s a zsidók magyarosítása nagy ügyének szentelte. 1840. megjelent tőle Mózes 5 könyve magyar fordításban, kitünő rabbini és talmudi magyarázatokkal. A haza jelesei méltányolták úgy azon nagy célt mely e munka készítésében B. előtt lebegett: a zsidók magyarosítását mint azt a széleskörü ismeretet, mely felől e munka tanuságot tett, és 1840 szept. 5.-én a Tud. Akadémia levelező tagjává választották. Székét Nyelvészeti nyomozások címü értekezéssel foglalja el. Megválasztatásának 50 éves örömünnepét 1890. szept. 5. megülhette. Azon ritka kitüntetés, melyben az akadémia részesítette, még inkább fokozta B. amugy is fáradhatatlan munkakedvét; 1841. a németek számára magyar nyelvtant irt, és egy kritikai jegyzetekkel ellátott magyar olvasókönyvet szerkesztett, azután pedig egy magyar-zsidó rabbiképezde felállítását tervezte; tervét először is gr. Széchényivel közölte, ki e célra az aláirást 200 frttal nyitotta meg; ő pedig a nyilvánosság terén, főként Kossuth Pesti Hirlapjában izgatott ezen ügy mellett. azonkívül imádságokat. röpiratokat irt, vagy másokat ilyek irására buzdított: majd a pesti dúsgazdag zsidóközséghez fordult tervével, mely azonban a tőle várt ezrek helyett 140 váltóforintot zavazott meg e célra.
Ekkor kiment Tübingába, ott egy évig teologiát hallgatott; tanárai közt voltak Ewald. a nagy hebraista. Baur. a merész bibliai kritikus Beck, Landerer s mások. Miután előbb Notzingen helyégben 1843 máj. 13. kikeresztelkedett s az uniált protestáns egyház tagjává lett, a bölcsészet-tudori vizsgát fényes eredménynyel letette. Itt ismerkedett meg s itt kötött a sírig tartó barátságot Székács Józseffel, kivel mint később pesti lelkészszel, püspökkel, egyházi iróval évtizedeken át együtt munkálódott, többek közt az új szövetség magyarra fordításában és a Protest. Egyházi és Iskolai lapok szerkesztésében. Hazajőve a szarvasi evangelikus liceumba hivatott meg tanárul (1844), hol az általános képzettségü tudós egymás mellett és egymásután az összes tantárgyakat tanította, néhány éven át az igazgatói teendőket is végezte, s a régebbi és újabb magyar költők műveiből egy antologiát adott ki. egyszersmind egyik itteni tiszttársával. a lelkes Vajda Péterrel szövetkezve, a szarvasi tót nép megmagyarosításán fáradozik, magyar egyházi szónoklatokat tart Vajdával felváltva, emellett mint tanár és iró lelkesen harcol kedves eszméi: a két protestáns egyház egyesítése és a magyar irodalom emelése mellett. Ugyanitt 1845. megnősült. 1848-ban b. Eötvös miniszter a pesti egyetemhez akarta kinevezni B.-t. aki azért szarvasi tanári székéről lemond; de az események rohamos fejlődése őt is a táborba szólítja, a csendes tanári működés helyett a harcok zajába. Előbb a békésmegyei tábor hirnökeként, majd honvédkapitányi ranggal Görgei, később Aulich mellett táborkari fogalmazóként, majd mint hadelnöki titkár szolgálja végig a szabadságharcot. Ennek leveretése után Szarvason internáltatott, s minthogy a tanárságtól eltiltották, a szomszéd pusztán földet bérelt s ezzel későbbi vagyonosodásának alapját vetette meg. Az 1851-ik évben a kecskeméti református teologiai kar újból szerveztetvén az ekkor felállított egyik tanszékre B. hivatott el. 1855. pedig a budapesti ref. teolog. akadémiához a héber nyelv, irásmagyarázat, a hittan tanárául, hol 1877-ig működött, amikor rongált egészsége miatt nyugalomba lépett. A tanári munkásság mellett bámulatos tevékenységet fejtett ki az irodalom mezején. Egyházi téren első nagyobb vállalata az 1855 megindított Protestáns naptár volt. mely körül az elhallgatott magyar irodalom legjelesebb protestáns munkásait csoportosította; 1858. a Prot. Egyházi és Isk. lapot költötte új életre s 31 éven át szerkesztette. Ebben hozta a világ elé azon gyakorlati eszméit, melyek megvalósításától a prof. egyház anyagi és szellemi felvirágzását reménylette. Ilyenek: az országos református közalap (domestica), a tanári. a papi özvegy-árva-segélyző egyletek létesítése, az egyházi takarék-magtárak. a lelkészi fizetések minimumának megállapítása. a kisebb egyházak egyesítése. v. azoknak leányegyházakká szervezése, az egyházmegyék helyesebb kikerekítése, a belmisszió, az egyetemes konvent létesítése stb. E lap volt létrehozója a hazai prof. egyletnek.
B. működése a nyelvészet terén is jelentékeny nyomokat hagyott, különösen a magyar nyelvészetnek gyakorlatibb ágaiban, a szótár- és nyelvtanirás terén. Mint szótáriró, négy évtizeden át volt a magyar irodalmi nyelv krónikása, s magyar-német és német-magyar szótáraiban nemcsak lajstromozta az újabb szókincset, hanem maga is számos új szóval gyarapította (p. a fivér, nővér szókat is ő alkotta), ámbár igen sok szava szerencsétlenül volt csinálva. A hetvenes évek óta már nem tudta nyomon kísérni a rendkívül gyorsan fejlődő s gazdagodó irodalmi nyelvet, úgy hogy szótárai sok tekintetben elavultak: de a 40-50-es; években igen jelentős tényezői voltak a magyarosodásnak; ugyanilyen érdemet szerzett magának németek számára irt magyar nyelvtanaival és olvasókönyveivel. - Kétnyelvü szótárain kivül kiadott egy tisztán magyar kézi szótárt is, mely az 1873. ismeretes szókincset teljesen fölvette (A m. nyelv teljes szótára).- Résztvett B. az ortologia és neologia közti vitákban is. Az 50-es években felszólalt Bugáték szertelen szócsinálása ellen. de midőn a VI. nyelvőr az ő szavait is megtámadta. heves vitában védelmezte a neologia alkotásait. Idevágó akadémia értekezései: Brassai s a nyelvújítás. Nyelvünk újabb fejlődése. 1881. A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a nyelvőr. 1884. Szókészletünk ortholog szabályozása és az iskola (a Budapesti Szemlében jelent meg). 1890. - van néhány nyelvhasonlító értekezése is. Ilyen volt első nyelvészeti dolgozata: Nyelvészeti nyomozások. Buda 1841. Azután: A m. szónyomozás és az összehasonlító nyelvészet.
Héber nyelvtant is irt. mely több kiadást ért (az utolsót Goldziher dolgozta át). Vallásos és politikai művei: Mózes öt könyve. Magyarra fordítva és jegyzetekkel felvilágítva. Budán 1841. A zsidókról. Pesten 1840. 8-r. Előszó Vajda Pétertől. Tájékozás a teologia mezején. Pest 1862. Renaniána. Pest 1864. A biblia. Tholuck August után. Pest 1864. Bibliai tanulmányok. I-II. rész. Pest 1865-68. Néhány szó az ó-moraviai kerület választóihoz. Pest 1865. A protestantizmus harca az ultramontanismus ellen. Pest 1867. A népiskolai törvényjavaslatról. Pest 1868. A baloldal ez időszerinti feladatáról. Nyilt levél. Pest 1869. Egy kis jelenet a mai kortesvilágból. Pest 1869. A semmiről meg nem feledkezett «feledékeny» ember. Pest 1869. A prot. orsz. árvaház megnyitásakor tartott beszédek. Az ág. és h. h. orsz. árva-egylet története. Pest 1870. A tudomány fejlődése hajdan és most. A pesti polgári körben 1870 nov. 27. tartott előadás Pest 1871. Az újszövetségi iratok keletkezése. Pest 1872. Mésa Moáb királynak diadaloszlopa. Pest 1872. A fentebb említetteken kivül szerkesztések: Házi kincstár. Protestáns családi lap. 1861-1864. 4. évfolyam. Családi lapja. Protestáns képes heti közlöny. 1866. Protestáns tudományos szemle. Teologiai és bülcsészeti folyóirat 1869-1872. 4. évfolyam. Kéziratban: Az ó-testamentom és az apokryphok nagy része, az új-testamentom egészen lefordítva s Példabeszédek és közmondások gyüjteménye; egészen újra dolgozva és sajtó alá készítve. Volt tanítványaitól irt kéziratokban: Bibliai bevezetéstan. Dogmatika. Bibliai tanrendszer. Sémi gyöknyomozások, vonatkozással az altai nyelvekre. Előkészületek egy héber-magyar szótárhoz.
