Ballesteros,
Ballesteros, 1. Ferenc, spanyol tábornok és államférfiu, szül. Saragossában 1770., megh. Párisban 1832 jun. 29. Dicsőségesen harcolt a franciák ellen (1793 és 1808). Wellíngton alatt nem akart szolgálni, s azért Ceutába számüzetett. VII. Ferdinánd visszatérése után hadügyminiszter lett (1815). Az udvari kamarilla megbuktatta (1816), de az 1820-iki forradalom kitörésekor a nép viszszahivta, mire B. rábirta a királyt az 1812. évi alkotmány elfogadására, s az ideiglenes kormány alelnökévé lett. Beszüntette az inquiziciót s helyreállítá a municipális jogokat. Midőn 1822. az alkotmány ellenesei a gárda segítségével az alkotmányt meg akarták buktatni, B. a katonaság élén szétverte a lázadókat. 1823. szerencsétlenül harcolt a franciák ellen. Midőn VII. Ferdinánd az alkotmányt (1823 okt. 1.), felfüggeszté, B. nyiltan tiltakozott az abszolutizmus ellen. Cadizba vonult, de midőn az 1824-iki amnesztia alkalmával bocsánatot nem kapott, Párisba menekült s itt meg is halt. B. becsületes és önzetlen hazafi volt.
. 2. B. Luis Lopez, az előbbinek öcscse, szül. Galiciában 1778., megh. 1853 okt. 12. Pénzügyminiszter volt az ország legziláltabb viszonyai idején (1825-1833). Ekkor aztán visszavonult a közügyektől.
