Báránypirosító
Báránypirosító (Alkanna Tausch, piros ökörnyelv, pirítófű, pirosítófű), az érdes levelűek génusza, vagy az atracél (Anchusa L.) algénusza, a melytől megrövidült s a hímek alatt levő torokdísze, tehát a korolla nyitott tarka, szemcsés, érdes és görbült gyümölcse, stb. különbözteti meg. Apró, durvaszőrü, többnyári füvek; szárok gyakran a földön elterül, gyökerök szép pirosra fest; mintegy 40 faja él a mediterrán vidéken. Az alkanna tinctoria L. (Buglossum tinctorium Lam.) szép kékvirágu; Európa déli részén, Kis-Ázsiában és Afrika északi részén homokos mezőkön terem. Gyökere Francia- és Spanyolországból és hazánkból, mint hengerded-, tollszár-, egész hüvelykvastagságú, többnyire görbe darabok jutnak a kereskedésbe. Az alkanna-gyökér fateste sárga, kérge ellenben sötétpiros, ráncos, réteges és lazán összefüggő. Ennek tartalma az alkannapirositó (l. o.) s olajat, likőrt, ajak- és hajkenőcsöt stb. pirosítanak vele. Más festésre s kémiai kémlőszernek is használják, ezért Európa déli részén néhol termesztik is. A virginiai fajt (A. virginica L.) hazájában hasonló célra használják. A hazai B. mint kisebb virágú fajta a déli európaitól eltérő (var. parviflora Borb., Anchusapustarum Borb.). Hazánkban alig értékesítik, nevezetes azonban, hogy pirosító természetét népies névvel helyesen megkülönböztetik. Azelőtt a keleti Lawsonia inermis L. gyökerét tartották alkannagyökérnek s az európai alkanna gyökerét álalkannának mondották.
