Bartholomiták.
Bartholomiták. Igy nevezik a reformált örmények rendjét. A B. rendje lassanként fejlődött. Néhány Genovában letelepedett örmény szerzetes V. Ince pápától egy kolostort kapott, ahol az istentiszteletet a maguk szertartása szerint végezték. Később azonban a római egyházhoz simultak és szt. Vazul szabályai helyett a szt. Ágostonéit fogadták el. Az ilyképen átalakult rendet 1356-ban VI. Ince megerősítette és tagjainak megengedte, hogy külön generálist választhassanak. A mindinkább hanyatlott szerzetet végre X. Ince pápa 1650-ben eltörölte. A B. rendjének kiváló hitszónokai is voltak, ilyenek: Cherubini, Cerbelloni, Costa Pál. Ugyancsak B.-nak nevezték ama világi papokból álló társulat tagjait is, kik esküvel kötelezték magokat arra, hogy a püspök kivánatára bárminő lelkipásztori teendőt elvégeznek, jövedelmöket pedig, amennyiben azt más jótékony célra nem fordítják, a társulatra fogják hagyni. A társulatot 1639-ben Salzburg táján Holzhauser Bertalan alapította, XI. Ince pápa pedig 1680-ban megerősítette. A B. minden egyházmegyében a papnövendékek, működő és elaggott papok számára házakat szerveztek, úgyhogy ez az intezmény célszerü voltánál fogva a püspökök és pápai követek támogatásával, Németországból Lengyel-, Magyar-, Olasz- és Franciaországba is átszármazott. De a XVII. századdal együtt ez intézmény is sírba szállott, emlékül itthagyva a Seminaria puerorum-ot és a Bajorországban (Göttingenben) alapított áldozárok intézetét.
