Becsületszó,
Becsületszó, a becsületre való hivatkozás, azután ennek kiséreteben tett igéret vagy állítás. Az 1883. XXV. t.-c. tiltja, hogy valaki becsületszóra igértesse meg a fizetés teljesítését oly adósával, akinél becsületszavával megerősített igéretének meg nem tartása állásának elvesztesével járna. Ugyancsak tilos az ilykép még is kicsikart igéretnek felhasználása az adós ellen, valamint a becsületszóval biztosított követelés megszerzése az eredeti hitelezőtől; az adókivető és felszólamlási bizottságok tagjai becsületükre való hivatkozással tesznek fogadalmat. A nemzetközi jogban mint az államszerződéseknek egyik megerősítési módja fordul elő, mely azonban nem jogi csak erkölcsi jelentőséggel bir, s ma már épp oly kevéssé van divatban, mint a szerződéseknek esküvel való megerősítése, mely napjainkban legfölebb barbar népekkel kötött szerződéseknél fordul elő. A középkorban a szerződéseknek esküvel való megerősítése gyakori volt, de épp oly gyakran megesett azután az is, hogy a pápa az eskü alól az esküt tett szerződő felet feloldotta. Ennek folytán szokásossá vált kikötni azt is, hogy a szerződő fél az eskü alóli feloldást kérni nem fogja s az ennek nyert feloldás érvénytelen legyen. A B. mai nap hadi foglyoknál fordul elő, kiket, különösen tiszteket B. mellett szabadlábon s kardjuk birtokában meghagyni szokás. A becsületszó megszegése oly jellemtelenség, mely nemzetközileg azt az államot is, melynek a hadi fogoly alattvalója feljogosítja arra, hogy az annak megsértésével megszökött hadi foglyot az ellenségnek visszaszolgáltassa.
