Borpálma
Borpálma (növ.) Borassus L., delel-, lontár-, palmira- vagy loddi-pálma), a pálmák családjának egyik génusza abroncsosan izelt, belül fekete, keményfáju törzszsel, tüskés nyél végén álló legyezős levelekkel. Egyetlen faja a B. (B. flabelliformis L.), melyet az Ó-világ forró égövén a térítők közt vadon találnak és termesztenek. Törzse kupalakuan 30 m.-re is felnyulik, átmérője a tövén 60, a levélüstök alatt már csak 30 cm. Levele 3 m. hosszu. Kétféle virága külön-külön növényen, 12-15. esztendejében jelentkezik; egyszerre 20-30 gyümölcsöt érlel; ez gyermekfej-nagyságu;taplós, azután leves husában három csonthéjas magva van.
Mind a gyümölcse, mind a magva, akár éretlenül, akár éretten, még hozzá nyersen is, vagy különfélekép elkészítve mindig jóizü étel. De a növény egyéb része is ételt vagy italt nyujt. Palántáját főzelékül eszik (Cejlonban kelingu a neve) v. aszalás után összedarálják és kiszitálják; a szingálok igy nyerik darájukat. A felnőtt B. gyökerének keményítő rögét szágó-ra használják fel. Himtorzsája fejletlen végének levagdalt darabkáit kisajtolják, v. a törzsét magát megsebzik, hogy levét toddi v. pálmabor nevü itallá erjeszthessék, v. azonnal barna cukorrá sűríthessék mely dzsaggara néven jut piacra. A torzsa buroklevelének rostjait megfonják, fiatal fehéres levelére pedig irnak. Ilyen B. levelein irott, több régi hindu könyvet őriznek, melyeknek egyike B. dicsőségét megénekelve 801-féle használatát sorolja el.
