Botbüntetés,
Botbüntetés, a testi fenyitéknek egy neme. Más nemei a seprőzés a hóhér keze által (virgatio per carnificem, fustigatio), a vesszőzés és korbácsolás. A végrehajtás hol nyilvánosan, hol a nyilvánosság kizárásával történt. Nemesek és az u. n. honoráciorok, sz. kir. városok polgárai ellen e büntetéseket alkalmazni nem volt szabad. Száz egyszerre kiállandó bot- vagy korbácsütés a halálbüntetéssel egyenértékünek vétetvén, az ily büntetésre szóló itélet ellen a kir. itélőtáblához lehetett felebbezni. A B. alkalmazási módját törvények és rendeletek közelebbről határozták meg. Az emberiesség követelményei annyiban jöttek tekintetbe, amennyiben a büntetés kiszabása előtt a megfenyitendő egyént testalkotása és az egészsége veszélyeztetése nélkül elszenvedhető fenyíték neme iránt orvosilag meg kellett vizsgáltatni. Mezei rendőri kihágásokra az 1840: IX. t.-c. a testi büntetést fentartotta; az 1848: XXII. t.-c. 31. §-a a nemzeti őrsereg tagjaira nézve megszüntette, s azóta a kir. kuria bűntetteknél soha sem alkalmazta. A kuriai gyakorlat alapján az országbirói értekezlet a testi büntetést bűntetteknél egyáltalán megszüntette, a kihágásoknál azonban, mint a közfegyelem fentartása tekintetéből nélkülözhetetlennek (!), óvatos használatát «mig más célszerüvel a törvényhozás által nem pótoltatik» fenhagyta; fölmentette azonban az alól a nemeseket, a honoráciorokat és mindazokat, kik az 1848. V. t.-c. értelmében politikai jogok gyakorlatára képesítvék, nemkülönben az izraelitákat is, kik habár politikai jogok gyakorlatával felruházva nem voltak; de az erre törvényileg megszabott egyéb minősítéssel birtak. A mentesség kiterjedt a mentesítetteknek nejeire, özvegyeire és családjuk tagjaira, mig végül az 1871: LII. t.-c. a testi fenyítéknek minden nemét - akár legyen fő- mellék- vagy sulyosító, akár fegyelmi büntetés, s úgy bűnvádi, mint rendőri esetekben - eltörölte. Az olasz pozitiv iskola, s Németországban is többen a testi büntetés visszaállítását sürgetik.
