Bunic
Bunic Vucicevic Miklós, horvát iró, szül. Raguzában régi patricius családból a XVII. sz. kezdetén. Élete összeesik Raguza hanyatlásának kezdetével és ő volt az első ama kevés patricius között, akik minden anyagi érdek mellőzésével egyedül hazájuk dicsőségének emelésére törekedtek. Már korán oly nagy tudományt, érett itélőképességet és ügyességet mutatott, hogy a szenátus őt a legfontosabb ügyekkel bízta meg. Kétszer ment mint követ fontos küldetésben a portához. Midőn 1667. Raguza borzasztó földrengés következtében elpusztult, B. életének veszélyeztetésével megmentette a köztársaság fontosabb iratait és kincseit. Mikor későbben ismét nagy veszély fenyegette a köztársaságot IV. Mahmud szultántól, B. mint a reszpublika követe elment a nagyvezérhez, aki őt a nemzetközi jog megsértésével láncokba verette és Szilisztriában mély és nedves börtönbe záratta, ahol meghalt. Munkái: Praxis judiciaria iuxta stylum Curiae Ragusinae. (Nyom. 1784); Descriptio Ragusenae ditionis (1708); Grad Dubrovnik vlastelom utrescnji, Ancona 1667 (Költemény a raguzai földrengésről) és több eddig még kiadatlan horvát költemény.
