Butaság,
Butaság, kóros szellemi fogyatkozás mely ugy keletkezésére, valamint terjedelmére nézve különböző lehet. Keletkezésére nézve lehet az egyénnel veleszületett és szerzett. A veleszületett B. a központi idegrendszer hiányos fejlődésén alapszik, vagy pedig a magzatnak még az anyaméhben lefolyt agybántalmából következik és a hülyeség (idiotizmus) képe alatt jelentkezik. A szerzett B. különböző, az agyrendszert érintő bántalmakból ered igy p. súlyos koponyasérülésből illetőleg az agynak ebből és ennek folytán fejlődő mélyebb elváltozásából, az agyszervezet biologikus elfajulásából az aggkorban, vagy végre hosszan tartó elmebajokból, nehézkórságból stb. támad.
B., pszichologiai értelemben az elme tompultsága érzéketlensége, elfogultsága minden iránt, ami az egyén közvetetlen szükségletein, szokott körén kivül esik. Ezt az érzéketlenséget fejezi ki a közmondás; buta, mint a kő. Ezt értjük a parasztbutaság alatt is. Ily értelemben tehát nem beteges állapot, hanem gondolatoknak, érzésnek, nevelésnek hiánya. A B. ugy - amennyiben nem az elme beteg állapota - közel rokon a gyógyíthatatlan okoknak hozzáférhetetlen elfogultsággal. Igy származik a buta guny, buta nevetés, mikor valaki kicsufolja azt amit nem ért. A B. fogalma rokon a szellemi restség fogalmával is. A magyar gyakran együtt használja e két szót: buta és rest.
B. (eszt.), a drámában a furcsaság elemeinek egyike, amennyiben a nézőt vagy olvasót ki a maga értelmi fölényét érzi, önelégült nevetésre készti. Főleg az alsóbbrendü furcsában szerepel és ott mint a guny céltáblája tűnik fel. Néha a finomabb vigjátékban is hoznak szinre egy-egy buta, bamba, hiányos értelmü alakot, mely általános mulatság tárgyául szolgál.
