Byssus
Byssus (kagylószakáll, kagylóselyem) nagy számu, föleg tengeri kagyló lábában fekvő u. n. B.-mirigyektől kiválasztott finomabb v. durvább fonalak pamata, amelynek segélyével az illető kagyló rövidebb v. hosszabb ideig állandóan helyhez köti magát. A fonalak a vizben puhák, mig ellenben a levegőn megkeményednek s ekkor különbözőképen értékesítik; nevezetesen kesztyüket pénzes zacskókat stb. szőnek belőlük; s a régiek is már feldolgozták.
B. Dill régi, a gombák szisztémájából ma kitörült v. mint meddömycelium tárgyalt génusz. Gyenge, fehér pehelynemü v. pókhálószerü fonalakat, elágazó kötegeket v. bőrnemü kiszélesedéseket értettek alatta, melyek erdőtalajon, vén fán, nedves, sötét helyeken, p. a pincékben, bányákban stb. láthatók. Ezek azonban buján fejlődött myceliumai más gombáknak, melyek a gyümölcs létrehozatalában gátolva voltak. Főleg a hártya gombák miceliuma lehet ily byssusnemü képződmény. Száraz levegőn a B. összeesik és megsemmisül. Régebben még más meddö fonálnemü képződményeket, szinökre és termő helyökre tekintet nélkül a B. génusz alá foglaltak, még moszatot (Chroolepus Ag., Limnochlide Ktz.), sőt zuzmót is (Cyscoeoleus Thw.). Diószegiék a B.-t Zákánynak nevezték.
B. (gör. bisszosz) finom szövet, melyet az ó-korban több nép, különösen az egyiptomi készített és használt. A görögök és rómaiak többször azonosítják a finom gyolcscsal s eszerint lenből készült volna; de másrészt bizonyos hogy az egyiptomi papok, kiknek ruhái szintén B.-ból készültek, nem len, hanem pamut ruhában jártak; nyilvánvaló tehát, hogy a régiek a gyolcsot a finom pamutvászontól nem különböztették meg s mindkettőt B.-nek nevezték. A B.- t különben biborszinre festették. Elisben azonban sárgaszinü is készült.
