Calais,
Calais, 1. kikötő-város és első rangu erősség Pas-de Calais francia départementban, a C.-i tengorszoros mellett; a tőle 28 km.-nyire fekvő Doverrel szemben, (1891) 56,867 lak., virágzó selyem-, csipke- és gyapotiparral (a gyárak nagyobb részt a külvárosban, Saint-Pierre-les-Calaisban vannak), továbbá lenszövéssel, sör- és hajógyártással; hidrográfiai iskolával, muzeummal és nyilvános könyvtárral (18000 kötet). Jelentékenyebb épületek: a Notre-Dame gót templom, gazdagon diszített oltárral; a III. Eduárdtól alapított régi kastély; a városháza; a közel 1 km.-nyi hosszu molók, amelyek egyikének végében a Bourbonok visszatérésének emlékére emelt oszlop áll. Érdekes része a Courgain, a halászok városrésze. C.-t mint tengeri fürdőt is látogatják. Hajóforgalma rendkivül élénk; (1891) 2506 hajó fordult meg kikötőjében 685,847 t. tartalommal; az utazók száma, akik Doverbe hajóztak vagy onnan Franciaországba-jöttek át, ugyanazon évben 243388 volt. C. neve a történelemben a X. században fordul elő először; majd Boulogne grófságnak, majd Flandriának volt része. 1303. a hanza szövetségnek vált tagjává. III. Eduárd angol király 1347. elfoglalta; a franciák csak 1558. Guise herceg vezérlete mellett tudták visszaszerezni. Ez időtől a város és környéke 1790-ig Calaisis nevet viselt. V. ö. Ports maritimes de la F ance I. köt. 195. I. -2. város Maine É.-amerikai államban, a Sainte-Croix partján, 8300 lak., nagy fürészmalmokkal.
