Calatrava
Calatrava József Mária, spanyol államférfiu, szül. Leridában, Estremadurában 1781 febr. 26., megh. Madridban 1846 jan. 24. Jogot tanult s 1805. ügyvéd lett Badajozban. Midőn 1808. a spanyolok a francia kényuralom ellen felkeltek, C. előbb az estremadurai, majd 1810. az Isla de Leonban székelő egyetemes junta tagjává választatott meg. 1813. VII. Ferdinánd szabadelvü nézetei miatt Marokkóba számüzte, honnan 6 év mulva, az 1820-iki forradalom hirére visszatért s az uj cortesnek lett tagja. Az uj minisztériummal szemben ellenzéki állást foglalt el s bár nagy tehetségét és ismereteit nem tagadhatni, méltán illeti a vád, hogy cselszövényei és uralomvágya az uj kormány megszilárdulását nagyban akadályozták. 1823. belügy-, majd igazságügyminiszter lett s fökép az ő műve volt, hogy a cortes a közeledő francia hadsereg elől a királyt Cadizba magával vitte. Belátván az ellenállás lehetetlenségét, a megadást ajánlotta s ő fogalmazta az okiratot, melyben a király az alkotmány hiveinek közbocsánatot igért. Midőn a király már másnap 1823 szept. 30. az igéretet visszavonta, C. Angliába menekült. 1834. visszahivatván a radikális párt egyik vezére, 1836. a minisztérium elnöke lett, de már 1837. lemondani volt kénytelen. Később szenátorrá nevezték ki, de politikai befolyását többé vissza nem nyerte.
