Caraccioli
Caraccioli (ejtsd: karaccsoli), Nápoly legrégibb görög származásu nemesi családjainak egyike. Hirének és gazdagságának alapítójául C. Giannit tekintik, ki 1415. II. Janka királynő titkára volt. E fejedelemnő C.-t tábornokká és vicenzai herceggé nevezte ki, végre azonban C. határtalan gőgjének véget vetni kényszerült s 1432-ben kivégeztette. Mindazonáltal a család megmaradt a gazdagság s a magas méltóságok birtokában. - C. Marino, szül. 1468., X. Leo pápa protonotáriusa lett, ki őt 1518. Németországba küldte, hogy Bölcs Frigyes választófejedelemtől Luther kiszolgáltatását sürgesse; azután V. Károly szolgálatába állott s 1520. a béke ügyében közbenjárt a milánói hercegnél. 1524. catanai püspökké lett s mint biboros és milánói helytartó halt meg 1539. - Fia, C. Galeazzo, Valdens hatása alatt a protestáns hitre tért és Kalvin oldalán élt Genfben; meghalt u. ott 1586. - C. Domokos, szül. Nápolyban 1715., megh. 1789. Mint nápolyi követ Londonban és Párisban tartózkodott, hol a legelőkelőbb körökkel, s különösen a francia irodalom vezérférfiaival állott összeköttetésben. 1780. Szicilia alkirályává nevezték ki, s ekkor irta Riflessioni sull'economia e l'estrazione della Szicilia fatte in occasione della carestie dell' indizione (1784) c. művét, amelyben különösen a belföldi gabonaforgalom szabadsága mellett érvel. 1786-tól haláláig külügyminiszter volt. - C. Ferenc, nápolyi tengernagy, 1793. Toulon előtt vezényelt s miután az udvar méltatlanul bánt vele, 1798. a parthenopei köztársaság szolgálatába állott, de midőn 1799. Ruffo bibornok Nápolyt hatalmába kerítette, ez C.-t elfogatta s Nelson angol tengernagy parancsára a hajó árbocára felakasztatta. A C.-család jelenleg Torella és Anellino ágakra oszlik.
