Cinterem:
Cinterem: igy nevezi népünk néhol még ma is a temetőt. Régebben igy is ejtették: cintorom, cimterem, cimeterion stb. (v. ö. fr. cimetiere; nem egyéb, mint a középkori latin cemeterium, gör. κοιμητηριον nyugvóhely, fekvőhely.) - Népies szólások: cinterem felé áll a rudja, halni készül; cinterem-virág veri a fejét, őszül. Mai napság a protestáns templomok előcsarnokát nevezik cinteremnek, ide teszik le a koporsót nagyobb temetési ünnepélyek alkalmával, mig a halotti prédikáció tartatik, a vasárnapi isteni tiszteletek alkalmával pedig az ennek két oldalán levő padokon szokott ülni az idősebb és kivált szegényesebb öltözetü nők egy része.
