Csáb,
Csáb, Csábító, Csábos (eszt.), báj, bájoló, bájos fogaloman alfaja, azzal a mellékértelemmel, hogy nem az igazság, az erény, a természet szépsége az, mi bennünket elbájol, hanem inkább a gonosz, az önérdek, a kék, a sznevedély az, mely ragyogó szinekbe öltve, bennünket fogva tart. Azért magát a démont is csábítónak mondják, a gonoszt pedig néha szép alakban festik, hogy csábítóan hasson. Ilgy értelemben a görög mitosz is a sziréneket elbájolónak, csábosoknak mondja.
