Csatarend
Csatarend (Ordre de bataille), a csapatok csatára való sorakozásának egyszer mindenkorra megállapított rendje, mely szerint a legujabb korig a seregrészek csatára fejlődtek fel, ha módosító rendeletet nem kaptak. A legujabb korban a seregrészek csapatai minden harc előtt külön rendelkezés szerint osztatnak szét a harctéren, amint ezt a terep, a harc célja és az ellenséges hadi erők elhelyezése és működése megkivánja. A C.-t azelőtt normál-felállításnak is nevezték és megkülönböztettek: szárnyankénti és harcvonalkénti C.-t. A szárnyankénti C.-ben a csatára felvonuló ezredek és dandárok egymás mellett fejlődtek fel két, esetleg három harcvonalban. A harcvonalkénti csatarendben ellenben az ezredek vagy néha egész dandárok is csak egy-egy harcvonalat képezve egymás mögé állíttattak. Az e század ötvenes éveig alkalmazott C.-ben a tüzérség többnyire az első harcvonal közepébe vagy egyik szárnyától oldalvást állíttatott fel; a gyalogság nagyobb része két harcrendben fejlődött fel s a lovasság vagy csak az egyik, vagy pedig mint a két szárnyon, vagy a seregrész közepe mögött várta be a támadásra alkalmas pillanatot. A csatára felfejlődött seregrésznek végre egy része a csatavonal mögött állt, mint tartalék, amelyet csak is a döntés pillanatában vezettek előre. Rézsutos C. keletkezik, ha a támadó fél egyik igen erős szárnyával előre nyomul s e közben esetleg az ellenfélt át is karolja, mig a másik sokkal gyengébb szárnyát előbb hátra tartja, azután pedig azzal csak áltámadásokkal fenyegeti az ellenséget addig, amíg a valóban erélyesen támadó szárny győzött s az ellenséget lehetőleg a hadászati alapjához vezető főutaktól elszorította, amikor azután az előbb csak demonstráló s következőleg közönségesen kevésbbé gyengített szárnyat bizták meg az ellenség üldözésével.
