Csóva
Csóva (Ipolyinál, Magy. myth. 33. csova), a régi Tájszótár szerint: «tilalmas helyen egybekötött szalmarúdon, madárijesztő jegy». Ipolyi azon kérdést veti föl, nem rokon-e e C. a szintén székely csoma, v. csuma tájszóval, amely mirigyes, fekélyes daganatot jelent. Minthogy azonban ez utóbbi (l. Nyelvőr XVI. 18.) a magyarba és a szláv nyelvekbe is közös török forrásból került, amannak pedig emettől független szláv eredete (l. Nyelvőr XIII. 365.) kétségtelen; e kérdés tagadó értelemben eldöntöttnek s vele az Ipolyitól hozzáfüzött magyar mitológiai feltevések is alaptalanoknak tekintendők. V. ö. a Csoma szóval.
