Damnum
Damnum (lat.) a. m. kár; általában minden hátrány, mely valakit ér. Szorosabb s jogi értelemben csak a vagyonjogi hátrány. D. emergens, pozitiv, tényleges kár, vagyis már létező vagyonnak tényleges csökkenése; ellentéte a lucrum cessans, negativ, nemleges kár, elmaradt haszon, vagyis megengedett nyereségnek meghiusítása, melyre valaki a károsító esemény közbenjötte nélkül szert tett volna. D. fatale v. casus, oly kár, melynek oka senkinek be nem számítható véletlen. A törvény határozza meg az eseteket, melyekben az, akinek a károsító esemény beszámítható, csak a tényleges kárt s melyekben az elmaradt hasznot is megtéríteni tartozik. Általános jogelv, hogy aki másnak kárt okoz, azt megtéríteni tartozik. Az okozásra nézve az okiság elvei irányadók. D. infectum, tényleg még be nem következett, csak valakit fenyegető kár. Akit másnak roskadozó épülete károsítással fenyeget, az épület tulajdonosától, a római jog szerint, biztosítékot követelhet. Ez az u. n. Cautio damni infecti. D. injuria datumm. jogtalan tett által akár szándékosan (dolose), akár gondatlanságból okozott kár, és pedig nemcsak vagyoni kár, hanem a személyen ejtett testi sértés is. Rabszolga által okozott kárt noxia-nak, állat által okozott kárt pauperies-nek nevezik.
