Dániel
Dániel (héb. a. m. az Isten birája), jámbor férfiu, akit Ezékiel próféta Nóéval és Jóbbal egy sorban említ. A róla elnevezett bibliai könyv elbeszélése szerint Jehójákim király idejében más zsidó ifjakkal együtt Babiloniába vitték, ahol három társával együtt az udvarhoz került. Itt bölcsesége és álomfejtései által nagy jelentőségre tett szert s még Dárius korában is nagy hatása volt. Mivel a könyv, amely életét irja le és jóslatait tartalmazza, részben héberül, részben pedig palesztinai arameus nyelven van irva, miután görög szók fordulnak elő benne; szerzője a görög uralom korát jól ismeri, de a korról, amelyben szerinte Dániel élt, oly homályos fogalmai vannak, hogy szemtanunál ilyeneket lehetetlen föltételezni, azért kétségtelennek látszik, hogy a könyv Antiochus Epiphanes korában keletkezett. Egy jámbor és vallásához hű zsidónak a műve, aki kortársait a megpróbáltatásokkal szemben kitartásra karja buzdítani. - Dániel könyvének görög szövege mellett három toldalék van, amelyek a Három ifjunak a tözes kemencében mondott imáját, Zsuzsánna történetét s a Bél- és a sárkányról szóló elbeszélést tartalmazzák. Mindannyi görög zsidók műve. V. ö. Kamphausen, Das Buch D. u. die neuere Geschichtsforschung (Lipcse 1892).
