Darfur
Darfur (helyesebben Dar-For a. m. a forok országa), ország Afrikában, Szudán K-i részében, a Bahr-el-Abiad, a Szahara, Dar-Fertit és Vadai közt bizonytalan határokkal, Nachtigall szerint 4 millió lakossal és mintegy 500000 km2 területtel. D. nagyobb része sikság, kivéve egy É-ról D-nek vonuló hegységet a közepén, amelynek szélessége két, hosszusága pedig négynapi járásnyi. E hegységet Marrahnak hivják; legmagasabb csucsai a Tura (1440 m.), a Nartafal (1056 m.), a Mune (1275 m.). A Marrah-hegységben számos patak ered, amelyek nagyobbára Ny-nak folynak, de a száraz évszakban jobbára kiszáradnak. Nachtigall a következőket említi: Vadi Kadsa, Tineat, amely a Vadi Bare által a Vadi Azumba torkollik, Bargu és Dseldama, végül a legszélesebb az É-ról D-nek vonuló Vadi El-Koh. Az éghajlat tropusi: az esős évszak junius, julius és augusztus hónapokban van. Ahol a nedvesség nem hiányzik, a föld termékeny; főtermékek: a buza, déli gyümölcsök, a különféle zöldségek, dohány, pamut; a tamariszkusok, szikomorusz-fügefák, a baobab és euforbiákon kivül egy sajátságos fa, a «Higlik» terem D.-ban, amelynek gyümölcse kitünő eledelül, levelei fűszerül, fája pedig kitünő tüzelő anyagul szolgál. A hegylejtőkön nagyszámu teve-, szarvasmarha-, kecskenyáj legel; a tavakban sincs hiány. A pusztákon sok az antilope, gnu és a strucmadár. Rézércek Hofra-en-Nehaszban, antimón a Marrah-hegységben, vasércek a DNy-i tartományban találhatók. A lakosság zömét a for-ok (l. o.) teszik. Bevándorolt néptörzsek É-on a szogavak és berberek, ÉK-en a fulbék és homr-ok, Ny-on masszalatok és a hegységben arabok. D. a mahdi lázadása előtt fontos volt a szudáni kereskedelemben Egyiptom felé; ezen jelentőségét teljesen elvesztette. Fővárosa: El-Faser volt a Tendelti-mocsár partján, 737 m. magasban 2 1/2 napi járásnyira a Marrah-hegységtől K. felé. D. megalapítójául Dalit tartják, aki az utolsó tundsur királynak és a forok törzsfejedelme leányának volt fia. Az iszlam Szoliman Szolonnak, azaz a vörösnek uralma (1596-1637) alatt honosodott meg. Utolsó önálló uralkodója Brahim volt, aki életét és országát a Ziber-basa ellen Menovacsinál vivott ütközetben 1874. elvesztette és az a máhdi birtokába került. Az első európai, akinek D.-ról tudomása lehetett, Fra Mauro volt, aki a XV. században térképére a Dafur nevet följegyezte; a későbbi térképeken azonban e név már nem található föl. Az első európai, aki D.-ban megfordult, Browne, angol ember volt 1794-ben. Brownet D. szultánja 3 évig tartotta fogságban; utána bejárta D.-t 1860 körül Mohammed-el-Tunszi arab zarándok és 1874. Nachtigal. V. ö.: W. G. Browne, Travels in Africa, London 1799; Seikh Mohammed ebn-Omar el-Tunszi, Voyage au D. trad. de l'arabe par le Dr. Perron, Páris 1845; Nachtigal, Sahara u. Sudan, 3 köt.; U. a. D., die neue Aegyptische Provinz (Mitth. 1875); Mahir et Faruzy, Carte de la route d'El-Obeid a El-Facher 1500000, Kairo 1876.
