Dativus
Dativus (latin nyelvtani műszó), tulajdonító eset, a részes haározó esete, melynek a magyar névragozásban -nak, -nek a ragja, p. társának is juthat belőle. A D. többnyire helyhatározóból, mégpedig rendesen irányhatározóból (a hová kérdésre felelőből) fejlődött; p. a magyar -nek eredeti jelentését ilyenekben látjuk: neki megy a falnak stb., tehát neki adom tulajdonkép a. m. odaadom ő hozzá. Igy az angolban I give it to my father s a franciában je le donne a mon pere eredetileg a. m. odaadom az atyámhoz ( to a. m. ném. zu; a a. m. lat. ad). Az urál-altaji nyelvek D.-áról tüzetes nyomozások vannak Winkler Henriknek ily c. munkájában: Uraltaische Völker und Sprachen.
