Délibábos nyelvészek
Délibábos nyelvészek, azok a nyelvészek, akik biztos nyelvtudományi módszer hiján a képzelet délibábjait követik. Ilyenek voltak régibb nyelvészeink közül azok, kik nyelvünket csakis a héber nyelvből vélték magyarázhatni; leghirhedtebb képviselőjük Otrokocsi Fóris Ferenc a XVIII. században. Ide tartozik a történetiró Horvát István, ki még a bibliai neveket is mai nyelvünkből magyarázgatta. Kassai József a nyelvtan- és szótáriró, szótárában igen sok becses népnyelvi anyagot gyüjtött össze, de szófejtő (vagy mint ő nevezi «gyökerésző») módszere egészen délibábos. A pendely szót p. igy magyarázza: «Itéletem szerint pendely ing gyökérből származik, cum p prosthetico. Mert a pendely nem egyéb, hanem alsó ing, mely hasonló a felső inghez, amit a székelyek fersingnek hínak. Ing szóból 1. előtévő p betüvel lészen ping szokatlan szó. 2. Ping-ből ping-elj e helyett ping-alj. mint fej-alj-ból szokásban vagyon fej-el, felső ing alá való ing, azaz alsóing. 3. Pingely szóból a nyelvszokás pendely szót alkotott; ing-ből end lett betücserével.» Sajnos, ugyanilyen módszert követtek az akadémia ugynevezett nagy szótárának szerkesztői, Czuczor és Fogarasi annyira, hogy Kassai szófejtésének nagy részét egyenesen átvették tőle. L. a nagy szótárnak tüzetes birálatát Szarvas Gábortól a M. Nyelvőr VII. és VIII. kötetében (1878. és 1879).
