Duboc
Duboc (ejtsd: dübokk), 1. Gyula, német iró, szül. Hamburgban 1829 okt. 10., bölcsészetet és történetet tanult és sokat utazott, mire néhány évig ujságiró volt s most Drezdában él. Leginkább filozofiai kérdésekről irt. Legismertebb művei: Geschichte der englischen Presse (Grant után, 1873); Psychologie der Liebe (1874); Das Leben ohne Gott (1875); Der Optimismus als Weltanschauung (1881); Die Tragik vom Standpunkt des Optimismus (1886); Hundert Jahre Zeitgeist in Deutschland (2 köt., 1889-93); Grundriss einer Tireblehre (1892). Kisebb tanulmányainak gyüjteményei: Gegen den Strom (1877); Reben u. Ranken (1879) és Plaudereien u. Mehr (1884) Novellái: Herzensgeschichten (1888). Egyfelvonásos vigjátékát: 's Herzblattl, Julius Lanz álnéven adta ki.
2. D. Károly Eduard, irói nevén Waldmüller Róbert, az előbbinek bátyja, német iró, született Hamburgban 1822 szept. 17., előbb kereskedő akart lenni, de csakhamar kizárólag az irodalomnak szentelte magát; 1854-56. beutazta Olasz- és Görögországot, mire Drezdában telepedett le, hol most is él. Tehetséges, sokoldalulag művelt s igen termékeny iró. Főművei: Untern Schindeldach (Idillek, 1851); Dichters Nachtquartier (1853); Merlins Feiertage (1853); Irrfahrten (1853); Lascia passare (költemények 1857); Gedichte (1857); Unterm Krummstab (regény 1858); Novellen (1860); Dorfidyllen (1860); Wanderstudien (1860, 2 köt.); Gehrt Hansen (regény, 1862, 4 köt.); Leid und Lust (novellák, 1874, 3 köt.); Das Vermächtniss der Millionärin (regény, 1870, 3 köt.); Schloss Roncanet (regény, 1874, 4 köt.); Walpra (költemény 1874); Brunhild (tragédia 1874); Der Secundant (regény 1878); Die Verlobte (regény 1878); Die Somosierra (egy spanyol szinésznő emlékiratai, 1880); Die Stegreifkomödianten (vigjáték 1877); Magdelane (1883); Darja (regény, 1884) stb. Igen sikerültek Tennyson-fordítása (Enoch Arden 1867, 34. kiadás 1892; és In memoriam, 4. kiad. 1876); Sabattini után ford. Don Adone (1883); François Coppée költeményeit e cimmel: Kleine Geschichten aus Frankreich (1881). Amália szász hercegnő szinműveit (1873, 6 köt.) és emlékiratait (Memoiren, 1882) ős adta ki. Munkái közül legsikerültebbek idilljei és novellái: nagyobb regény- v. drámaalkotásra inkább kedves mint mély költői tehetsége nem elég erős.
