Dunajec
Dunajec (Donajec), a Poprádon kivül hazánk egyetlen folyója, mely nem a Dunába s igy a Fekete-tengerbe, hanem a Visztulába, tehát a Keleti-tengerbe önti vizét. A D. két forráspatakból ered: a Fekete-D. (Carny D.) Árva vmegye és Galicia határán, de már az utóbbi területén, a liptói mészhavasok Volovec csucsától K-re ered s Én-nak, majd ÉK-nek tartva, Nowytargnál egyesül a Zakopanétól D-re, a Galiciai Tátra É-i oldalán, a Lilijowe-hágó alatt eredő D.-cel (Bialy D.). Az Egyesült D. eleintén K-i irányt követ, majd felvéve a Bialka vizét (l. o.), DK;nek fordul s innen kezdve Szepes vármegye szépségét Nedec és Corsztyn várai emelik, mind szebbé válik s az a szakasza, ahol a folyó óriási kanyargásokkal a Pienineken vagy Pienin-hegységen (l. o.) áttör, méltán országos hirnek örvend. A D. a Vörös klastromnál (l. o.) éri el a Pienineket, ahol a gorálok keskeny, kivájt fatörzsekből készített primitiv ladikokon várják az érkező utazót. A vizi ut innen Szcsavnicáig a legszebbek közé tartozik, melyeket hazánkban élvezhetni. A D. keskeny, merészen kanyargó szorosának természeti szépségei bámulatra ragadnak, ép ugy mint a ladikot kormányzó gorálok ügyessége, kik nagy merészséggel segítik át törékeny ladikjukat a D. rohamos s zugó sellőin. A D. szorosának legkiválóbb pontjai a Grabsica nevü kőszikla, a Facimiech sziklaszorulata, hatalmas Sólyomkő (Szokolica), a nagy átjáratok, a Cukorsüveg (Hlava cukra), a Szadelko csucsa s a Visszhangszikla (Hukova Szkala); az egész szorost a Koronahegy (982 m.) uralja. A D. ezen páratlan szorosa Szcsavnica lengyel fürdőnél ér véget, ahol egyuttal a folyó, mely idáig hazánk határát jelölte, egészen galiciai földre lép át. A folyó mentén a magyar parton jelenleg jó közlekedési ut vezet a Vörös klastromtól Szcsavnicáig. A fürdőn tul a folyó É-nak fordul s 120 km.-nyi futás után Opatowicével szemben, Galicia és orosz Lengyelország határán, a Visztulába ömlik. V. ö. Weber Samu: Kirándulás a D. völgyébe (Turisták Lapja, III. évf. 1891. 124-135).
