Duprat

Full text search

Duprat (ejtsd: düprá), 1. Antal, francia kancellár, I. Ferenc első és legjelentékenyebb minisztere, szül. Issoireban 1463., megh. 1535. 1507. a párisi parlament elnöke lett. XII. Lajos emelte őt fel, de ő Angouléme-i Ferenc trónörökössel tartott. I. Ferenc 1515. kancellárrá tette. Ilyen minőségében tárgyalta I. Ferenc nevében Bolognában X. Leóval a konkordátumot, mely a francia szabadságot és a francia nemességet kiszolgáltatta a királyságnak. Hanem a parlamenttel D. mihamar ellenkezésbe jutott. A királyi kegy megszerezte neki a sensi érsekséget, 1527. pedig a biborosi kalapot s joggal nevezték őt a XVII. század két nagy kardinálisa előfutárjának. Ferenc távolléte és fogsága alatt (1525-26) a király anyjával D. vitte a régensséget. V. ö. Duprat: Vie d'A. D. (Páris 1857); Hanstaux: Études historiques (u. o. 1886).
2. D. Péter Pascal, francia publicista, szül. Hagetmauban (Landes) 1812., megh. Chiléből való visszatértében 1885 aug. 17. 1839. a történelem tanára lett az algéria-gimnáziumban; visszatérvén Párisban (1844), több szociál-demokrata lapnak és a Revue indépendante-nak volt munkatársa. A februári forradalom után, Lamennais társaságában megindította a Le peuple constituant napi-, és a La potitique du peuple c. hetilapot. Az 1848-ki alkotmányozó nemzetgyülésen a mérsékelt köztársaságiakhoz tartozott. Az ő indítványára hirdették ki Párisban 1848 jun. 24. az ostromállapotot s ruházták föl Cavaignac-ot diktátori hatalommal. Az 1851 dec. 2-iki államcsiny éjjelén elfogták s 1853. Franciaországból számüzték. Eleinte Brüsszelben élt, ahol: La libre recherche c. alatt irodalmi szemlét szerkesztett; utóbb Lausanneba költözött akadémiai tanárnak, s megindította a L'Économiste c. folyóiratot. III. Napoleon bukása után (1870 szept.) visszatért hazájába s a nemzetgyülésbe választatta magát, hol a szélső balpárttal szavazott. Később uj hetilapot indítot (Le peuple souverain), melynek szerkesztéséről azonban már 1872 febr. lemondott. Egyuttal azonban a Le nouveau Journal napilap szerkesztőségébe belépett. 1876-81. a képviselőháznak tagja, azután pedig chilei követ volt. Művei közül még megemlítendők: Essai historique sur les races anciennes et modernes de l'Afrique septentrionale (Páris 1845); Timon et sa logique (u. o. 1845); Les tables de proscription de Louis Bonaparte et ses complices (Lüttich 1853, 3 köt.); Les encyclopédistes, leurs travaux, leurs doctrines et leur influence (Brüsszel 1865); La conspiration contre les petits états en Europe (1867); Les révolutions (1870); Frédéric Bastiat (uj kiadás 1878); L'esprit des révolutions (1879, 2 köt.). V. ö. Nigoul, Pascal D. (Páris 1867).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi